Nagy Nándor: Keresztút a szovjet munkatáborig. A hatvani „összeesküvés” története - Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 20. (Hatvan, 2017)
1. Előzmények: 1945. év eseményei
A fentiekben említett feladatkörök mellett a ferencesek kiemelt hangsúlyt fektettek az újhatvani társadalommal való minél intenzívebb kapcsolat kiépítésére. Az egyházközségi élet kialakításában nagy szerepet játszott dr. Fister Károly községi orvos, illetve a harmincas évek elején Hatvanba települt Pálhidy Mihály vasutas. A köznyelv által csak „barátok”-ként emlegetett ferencesek és az újhatvani lakosság hamar egymásra találtak, és az elkövetkező éveket különleges közösségi szimbiózisban élték meg együtt. Az újhatvani társadalmi élet felvirágoztatásának következő állomásaként 1934-ben alakult meg új civil szervezetként az Újhatvani Katolikus Kör, amely a vasútvonalon túli társasági élet meghatározó tényezője lett. Az egyesület természetesen nem az óhatvani Katolikus Körrel szemben határozta meg magát, hanem utóbbi pozitív példája nyomán igyekezett civil közösségi kereteket nyújtani az újhatvani lakosság számára. A front áthaladásakor, illetve Hatvan ostroma során a rend tagjaiból csupán P. Farkas Jozafát hitoktató maradt a helyén. A plébániai feladatkörök mellett ő látta el a magán- házakhoz szétosztott elemi iskolások hitoktatását is. A gimnázium és az újhatvani polgári fiúiskola épületének szovjet igénybevétele miatt a városrész középiskolásainak oktatási helyszínéül a ferences kolostort jelölték ki ideiglenesen, ahol P. Jozafát 1944. december 28-án kezdte meg a diákok oktatását.7 1945 tavaszán korábbi rendtársai közül P. Gombosi István hitoktató tért vissza Hatvanba, azonban Borsányi Balázs rendház-főnök máshol folytatta működését, így a ferences rendtartomány 1945 márciusában P. Jozafátot nevezte ki a hatvani rendház vezetőjévé. Az üresedésben lévő helyekre új barátok érkeztek ide, először a felvidéki Kassáról magyar állampolgársága miatt kiutasított Páter Zachar Róbert, majd a korábban Gyöngyösön tevékenykedő Páter Lukács Pelbárt. A frissen Hatvanba költözött rendtagok folytatva az elődeik által képviselt hagyományt, szoros kapcsolatot alakítottak ki a hatvani lakossággal. P. Lukács több nyelven beszélt, így nemcsak hitoktatói, hanem nyelvtanári minőségben is segítette a diákok oktatását. A rendelkezésre álló források alapján elmondható, hogy az újjáalakult Újhatvani Katolikus Körön kívül semmilyen egyesület vagy politikai párt tevékenységében nem vettek részt a barátok. A hatvani ferencesektől eltérő irányvonalat választott a gyöngyösi rendház tagja, Páter Kiss Szaléz, aki az aktív politikai szerepvállalás mellett döntött. A széles látókörű, világlátott szerzetes kitűnő szervező- és szónoki képességekkel rendelkezett, aki rövid időn belül komoly népszerűségre tett szert Gyöngyösön és környékén. P. Szaléz kezdeményezésére jött létre a több gyöngyösi ifjúsági szervezetet tömörítő Kereszténydemokrata Ifjúsági Munkaközösség (KEDIM), amely jóval nagyobb számú fiatalt vonzott, mint a kommunista befolyás alatt működő MADISZ. P. Szaléz emellett csatlakozott a Független Kisgazdapárt helyi szervezetéhez, és hamarosan a párt meghatározó személyiségévé vált. P. Kiss Szaléz többirányú szerepvállalása, illetve a gyöngyösi lakosság, és főként az ifjúság körében meglévő népszerűsége már 1945 folyamán kivívta a kommunista párt és az irányítása alatt tevékenykedő rendőrség ellenszenvét. 7 VPKL C.55.472/1945. Farkas J. jelentése a váci püspökhöz. 1945. március 6. 9
