Nagy Mari: Magyar gyékényesek - Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 17. (Hatvan, 2001)

Előkészület

Széjjelhántás:

Mielőtt ehhez fognánk, elmondjuk, hogy végső soron mindenféle gyékény alkalmas a szakajtókötéshez, már amelyik nem pálykás. Ezek közül a csillás- ra esik leggyakrabban a választás, mert sokfelé megtalálható és belőle a leg- kiadósabb a munka. Az elővett kévényi gyékénynek érdemes egy favágító tőkén egyszerre levágni a farkát és félretenni. Ez is használható, ha vaskos nagyméretű kosarat kötünk. Erről később lesz még szó. Kisszékre leülve magunk elé tesszük a széjjelhántandó kévét. Kötését fellazítjuk, vagy felfelé csúztatjuk, hogy könnyű legyen belőle kihúzkodni a gyékényszálakat. Kezünkbe veszünk egyet a vastagabb végénél fogva. Végéről belenézve olyan a vágásfelülete mint egy piskótatekercsé. Megolvasható hány levélből áll össze, és az is látszik, hogyan simulnak a levelek egymásra. Leggyakrabban egy szál nyolc, tíz levélből áll, de van úgy hogy tizenhatból is.

13