Horváth László (szerk.): Grassalkovichok emlékezete. A 2000. szeptember 21-ei, Hatvanban megrendezett tudományos konferencia kibővített anyaga - Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 15. (Hatvan, 2001)
Vajdai Ágnes Viktória: A Grassalkovichok barokk kertépítészete
színezéssel készült. A harmadik terv, amelyen francia jelmagyarázat is található, elképzelhető, hogy francia szerző műve. A rajzon nyomon követhetők a kastély és kert szimmetriatengelye mentén a barokk kertarchitektúrák közismert attribútumai: a négy virágszegéllyel keretezett architektonikus gyepes parter, szökőkút (vízmedence), nyírt sövényfalakkal körbezárt alacsony bosquett-ek. Mindhárom tervnél azonos elgondolásban záródik a kert. Ez legjobban a francia jelmagyarázatú lapon vehető ki, ahol a kertkompozíciót megkoronázó zárómotívum egy köralaprajzú szabadtéri templom, melyet árkád formájú nyírt topáriumfal (szabályosan nyírt növényfal) ölel át. A kerti gloriett közepét szobor díszíti. Mindhárom terv problémája, hogy nem közli, hová készültek, így az is elképzelhető, hogy valamelyikük részben, esetleg a három egyes részleteiben, vagy egy másik általunk nem ismert tervet kiegészítve készülhetett el Gödöllőn, a család legreprezentatívabban kiépített székhelyén.8 A franciakertet nagy vonalakban láthatjuk két XVIII. századi birtoktérképen is, amelyeken a kastély és kertje kisméretű és ennek megfelelően kevésbé részletezett. Közös bennük, hogy a főtengelyre merőlegesen utak tagolják három különböző méretű harmadra a kertet. Az egyik színezett terven ezen kívül még jól látható, hogy a zárófalhoz közelebb eső két felső parterben egy-egy erősen kontírozott geometrikus alakzat van rajzolva, amely esetleg vízmedencés parter, talán szökőkút lehetett. Nem zárhatjuk ki azt sem - kissé szerencsétlen rajztechnikai megoldásként -, hogy az alakzat a Királypavilont és a vele szemközt lévő szimmetrikus párját, a Lövőházat ábrázolja.9 (Pontos és biztos következtetéseket azonban csak egy alapos, parkrégészeti feltárással párosuló helyszíni felmérés után vonhatnánk le.) A barokk stílustól elmaradhatatlan szökőkutak közül a Felsőkertben csak egy 1751 előtti, köralakú maradványt ismerünk. A későbbi leírások által is említett „három ugrókutat” és más medencéket még nem tárták fel a régészek. (A kastélypark középső tengelyében lévő - a mostani angolpark kialakítása miatt kissé idegenül ható - szökőkút létrejötte még tisztázatlan, de formája és elhelyezkedése éppenséggel támpontot adhatna a Zádor Anna által közölt kerttervek egyikének a behelyettesítésére. A négykaréjos medencénél azonban az 1994-es kertfeltárási munkálatokkor a régészek csak újkori betontalapzatot találtak és nem vizsgálták az esetleg nyomaiban még meglévő barokk vízvezető rendszert.) A kert és az épület hangulati összekötésére a sala terrena (hűtöző, nyári terem) szolgált, amely a kastély első építési periódusa idején (1735 utántól 1745-ig) az U alak északi szárnyának végében volt. A templom megépítésekor (1746-49) szüntették meg és került a bővítések során a második U alak északi szárnyának végébe. A sala terrena és a Királypavilon között állt egy üvegház, melyet a korabeli nagy utazó, Gottfried Edler von Rotenstein az 1770-es évek közepe táján említ: „A kertben parterrek és egy narancsház. 8 ZÁDOR Anna 1931.591. 9 Az 1994-ben végzett ásatáskor a feltételezett középső harmadban a régészek nem találták a színezett XVIII. századi térképen látható esetleges medence, vagy szökőkút nyomát. 94
