Horváth László (szerk.): Grassalkovichok emlékezete. A 2000. szeptember 21-ei, Hatvanban megrendezett tudományos konferencia kibővített anyaga - Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 15. (Hatvan, 2001)
Csiffáry Gergely: Grassalkovich I. Antal iparpártoló tevékenysége
A XVIII. század utolsó évtizedében kibocsátott, 1791. évi erdőtörvény sem tudta elejét venni a hazai erdőterületek csökkenésének, mert nem sokkal később az amerikai hamuzsírt Napóleon kontinentális zárlata kirekesztette az európai piacokról, s ez akkor újabb kedvező konjunktúrát eredményezett, az 1815-ig tartó háborús években. Ez a közel negyedszázadig tartó háborús konjunktúra azt eredményezte, hogy a növekvő idények kielégítésére sor uradalmi szalajkaházat állítottak fel. Az 1760-as években a történelmi Magyarország területén kb. 200 hamuzsírfőző-telep létezett.15 A XVIII. században, 1722-1790 között megduplázódott Magyarország lakossága. Ez még tovább növelte az ún. háztartási tűzifa és épületfa iránti igényt. Közben a bányászat, a kohászat és az ipar minden területén, azok mindegyikének a kizárólagos tüzelőanyagot az erdők fája jelentette. A háztartásokban felhasznált épület és tűzifa mellett, a különféle fatüzeléses technikán alapuló iparágak jelentős faigényt támasztottak az újkori Magyarországon. A tűzifa korabeli fogyasztásra nézzünk néhány példát. Egy XVIII. századi átlagos városi háztartás tűzifa igénye évente legalább 20 q tűzifára becsülhető. Egyetlen mészégető kemencénél, ahhoz, hogy 1 q kiégetett meszet nyerjenek, majdnem 2 q mészkőre s kb. 1,3 m3 fára van szükség. Egyetlen mészégető kemencébe 200-400 q mészkövet raknak, amelyet azután 3-4 napig fűtenek,16 s ezen idő alatt felhasználnak mintegy 260-520 m3 tűzifát. Más adatok szerint, így például az erdélyi Homoródalmáson egy mészégető kemencéből annyi meszet tudtak kiszedni, amennyi súlyú fát eltüzeltek, azaz 5-6 tonnát.17 A faszén a vasgyártásban és a kovácsműhelyekben egyaránt nélkülözhetetlen tüzelőanyag volt. Egy kisebb szénégető boksában, amelynek az átmérője 8 m, 80 m3 fát helyeznek el, míg egy nagyobb, 12 m átmérőjű boksában 250 m3 fát tüzelnek el.18 A vasipar tüzelőanyag-igényére jellemző adat, hogy 100 kg kovácsoltvas előállításához 450-500 kg faszénre van szükség.19 A XX. századi recens adatokból tudjuk, hogy Répáshután 800 kg fából, amely 1 m3-nek felelt meg, átlagosan 160 kg faszenet állítottak elő. A nyersfa és a belőle nyerhető faszén súlyaránya 5:1.20 Egy kisebb vasolvasztó és hámor faigényére jellemző lehet a szilvásváradi üzem, ahol 1841-ben a vashámor bérlője a közeli Bélapátfalva határában 50 kát. h. erdő összes fáját megvásárolta. A szerződés szerint 1 kát. h-on 80 öl, míg a teljes 50 kát. h-on 4000 öl (13 640 m3) fa nyerhető. Feltehetően ez a famennyiség a szilvásváradi olvasztó és vashámor éves szükségletét fedezte.21 15 SZŐKEFALVY-NAGY Zoltán 1964. 110. 16 KAPOCSY György 1993. 106. 17 BALASSA Iván 1989. 192. 18 KAPOCSY György 1993. 108. 19 PALÁDI-KOVÁCS Attila 1990.123. 20PALÁDI-KOVÁCS Attila 1988. 97. 21 CSIFFÁRY Gergely 19%. 256. 51
