Horváth László (szerk.): Grassalkovichok emlékezete. A 2000. szeptember 21-ei, Hatvanban megrendezett tudományos konferencia kibővített anyaga - Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 15. (Hatvan, 2001)

Csiffáry Gergely: Grassalkovich I. Antal iparpártoló tevékenysége

Az uralkodó 1768-as rendelete már a kőszénre is kiterjesztette a határozatot, és a jutalmat 100 aranyban határozta meg. E rendelet hatására Magyarországon többfelé is megindult a szénkutatás.8

Az idővel mind jobban elhúzódó energiaválság, a fahiány és a fa árának növekedése arra ösztönözte II. József császárt, hogy 1782. március 22-én kiadott rendeletében az összes magyarországi vármegyét felszólította, hogy a szén és egyéb bitumentartalmú ásványi anyagokat jelentsék be.9 1783-ban újabb rendeletet bocsátott ki az uralkodó, a széntelepek felkutatására és bejelentésére. 1796-ban az udvar a szénszállítást még azzal is elő kívánta segíteni, hogy mindennemű vámtól mentesítette a kőszenet.10 Ezek a rendeletek tartós energiahiányról, energiaválságról tanúskodnak.

A fának, mint energiaforrásnak a fontosságát jelzi, hogy már az 1720-as országos összeírásban megjegyezték minden településnél, hogy épület- és tűzifája elegendő-e vagy sem. A XVIII. század végi fahiány kétségtelen jele, hogy a Vályi András ország leírásában már szinte minden falunál kitér, hogy van-e elegendő épület- és tűzifája. Nyomában pedig a XIX. századi ország leíróink ugyanezt teszik.

Az egyre erőteljesebben jelentkező fahiány megközelíthető az erdővédelem oldaláról is. Súlyosan pusztította az erdőket a hamuzsírégetés, s ezért már Mária Terézia 1755-ben rendeletileg betiltotta a hamuzsír exportját, majd 1761-től évi 24 000 bécsi mázsában (1344 tonna) maximálta a kiszállítható mennyiséget.11 Az erdők kezelése, a meglévő tekintélyes erdőbirtokok védelmére 1762-ben a Magyar Kamara erdőhivatalt állított fel. Hét évvel később Mária Terézia 1769. december 24-én, a magyar királyság egészére kiadott egy erdőrendtartást. Ez az erdőrendtartás még egyáltalán nem utasítás vagy nyílt parancs jellegű volt, hanem csupán jó akaratú tanácsokat tartalmazott az erdők kezeléséről. Ennek ellenére az a jelentősége, hogy felhívta a figyelmet arra, hogy az erdők fenntartása közügy.'2 Az általános erdőpusztulást a kormányzat, a vármegyék, a földesurak egyaránt észlelték. Az 1769-es erdőrendtartás sem tudott gátat verni a pusztításnak. Ezért 1772. december 8-án, az uralkodó által kibocsátott rendeletben, az erdők kímélése végett Mária Terézia megtiltotta a faházak építését. 1776-ban egy újabb királyi rendelet jelent meg a házak szilárd építkezésével kapcsolatban, amely csökkenteni kívánta a fából való házépítést és a zsindelykészítést.13

Az erdők fáinak a kímélése végett a XVIII. század utolsó előtti évtizedében kezdték alkalmazni a magyarországi házépítkezéseknél, a palakőből készült kőzsindelyt vagy fedőpalát. Ez olcsóbb volt, mint a fából készült zsindely, kétszer olyan hosszú ideig kitartott, s ugyanakkor tűzbiztosabbnak bizonyult valamennyi növényi eredetű (nád, zsúpszalma, fazsindely) tetőfedő anyagnál. Kétségtelen előnyei ellenére, a palakő használata idehaza lassan teijedt, elsősorban a palakőfejtő körzetekben, miután a szállítása megdrágította az árát.14

8 KISZELY Gyula 1965. 6.

9 BÁN Imre 1934. 25.

10 BOGDÁN István 1973.331.

11 CSIFFÁRY Gergely 1996. 261.

12 KOLOSSVÁRY Szabolcsné 1975.30-31.

13 HML V-l/b/79. Eger város iratai. 1776. 84. a. B. LV.

14 CSIFFÁRY Gergely 1999a. 198-203.

50