Horváth László (szerk.): Grassalkovichok emlékezete. A 2000. szeptember 21-ei, Hatvanban megrendezett tudományos konferencia kibővített anyaga - Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 15. (Hatvan, 2001)
Dóka Klára: A Grassalkovichok telepítési politikája
A birtok közepén két terjedelmes üres terület alakult ki: Vecséstől Soroksárig, illetve Kakucstól Tatárszentgyörgyig. Soroksár még 1720-ban teljesen lakatlan. Benépesedése már a következő évtizedben megkezdődött, majd 1741-ben Grassalkovich szerződést kötött Johann Jakob Förster itteni fogadóssal, aki végrehajtotta a telepítést. A beköltözők adó- mentességet kaptak, nem adtak püspöki tizedet, csak 1/7 részt a terményekből. Összesen évi 12 nap volt a robot. 1766-ban járt le a szerződés, amikor már 368 család élt a mezővárossá növekedett Soroksáron. Az urbárium bevezetésének hírére a lakosok még az előnyös szerződés feltételeit sem teljesítették. Újhartyánt Grassalkovich 1764-ben alapította, 1770-ben nem is kapott urbáriumot. Ide magyarok jöttek, akik szerződésük lejárta után rövidesen ugyanazokat a szolgáltatásokat teljesítették, mint más falvak jobbágyai. 1783-1787 közt Grassalkovich II. Antal öt települést létesített: Örkényt, Kakucsot, Kartalt, Tatárszentgyörgyöt, Vecsést. Ezek azonban nem a puszták közepén épültek, hogy a jobbágyok művelni tudják a később szerveződő allodiumot, hanem az új földesúr a központtól távol lévő vidékeket részesítette lőnyben. Robotot nem írt elő, hanem helyette cenzust fizettek. A telkek méreteit szűkre szabták a jó és rossz földeken egyaránt. A piacok távol voltak, a jobbágyok nem tudták termékeiket eladni és előteremteni a földesúrnak járó pénzt. A nehéz körülmények miatt még az 1820-as években sem fejeződött be a telepítés.13 Örkény és Kakucs telepítési térképét még 1786-ban Kneidinger András kamarai mérnök készítette el.14 Mindkettő az eredeti elképzelés szerint 40-40 fél telket foglal magában, egy egész telekhez 24 m. hold szántó és 8 kaszás rét tartozik. A belterület a falvakban szabályos elrendezést mutat. (II. sz. térkép.) Heves megyében a Grassalkovich család birtokához tartozott a debrői uradalom, melynek községei a Mátrában és a Mátraalján voltak. A királyi Magyarország és a Hódoltság határán fekvő vidék a 18. századig sokszor cserélt gazdát. 1712-ben Debrő, Tótfalu, Kál, Derecske, Párád, Bodony, Bállá, Gyöngyös egy része és egy sor puszta tartozott hozzá. Mivel korábban Rákóczi birtok volt, 1711 után az uralkodó egy részét Althan Kereszténynek adományozta, másik része pedig Rákóczi Júlia férjéhez, Aspermont Reckheim Károlyhoz került. Tőlük vette meg Grassalkovich I. Antal több részletben, 1738 és 1758 között. 1747-ben Mária Teréziától a debrői vár és a környék királyi jogaira adománylevelet kapót, és a területet tovább gyarapította. 1755-ben a debrői uradalom a következő helységeket foglalta magában: Feldebrő, Kál, Aldebrő, Tótfalu, Bodony, Párád, Kompolt, Nemti, Szentdomonkos teljesen, Derecske, Bállá felerészben, Gyöngyös (1/4 részben, valamint Kál-Logó, Lak, Balpüspöki, Nagyút puszták). A felsortoltakon kívül a puszták közé tartozót 1715/1720-ban Kál és Kompolt, melyeket Grassalkovich I. Antal telepített, és teljesen új falu volt Aldebrő is. Kál település a 17. században igen sok viszontagságon ment keresztül, lakosai többször elmenekültek. A 18. század első évtizedeiben néptelen volt, és a gyakori elvándorlások miatt Heves megye 13 WELLMANN Imre 1933.46. 14 Gödöllői Kastélymúzeum (G. K.) Charten von Eörkény von aus jedes Bauern Erdreich zu sehen. Charten von Kakuts, in welcher die Aker und Wiesen in 40 halbe Sessionen zertheilet sind. 35
