Horváth László, Hegyi Klára (szerk.): A hatvani szandzsák adóösszeírása 1570-ből - Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 14. (Hatvan, 1998)

Néhány szempont az összeírás használatához

területen jelölték ki, de ki-ki kapott egy vagy néhány királysági helységet is. Ezek jelképes adóösszegekkel, néhányszáz akcséval kerültek be a török adó- és birtok-összeírásokba, mintha belső' területi puszták lettek volna. Formálisan annak is vették őket: nevük mellé a „lakatlan” jelző került. A birtokosoké lett az a feladat, hogy adófizetésre szorítsák őket.

Az 1570-es összeírásban legfőképpen az ónodi és a tokaji náhijék összeírásának utolsó lapjain sorakoznak oldalakon keresztül a „lakatlan” királysági városok és falvak, de az egri és a miskolci náhijék peremén is megjelennek. Ók az adóztatásra kiszemelt helyek. Néhány olyat is felfedezhetünk, amelyet részlegesen írtak össze egy-három adófizetővel, átalányadóval vagy csak néhány megnevezett szolgáltatással. Ők azok a helységek, amelyeknek a behódoltatása már megkezdődött, de még nem teljesedett ki. Az összeírás olyan benyomást tesz, mintha a török terület északi határán települések széles sávja néptelenedett volna ki valamilyen rejtélyes ok miatt. Ne higgyük el, hogy 1570 körül Tokajt és a környező falvakat nem lakta senki.

Ez a királysági előnyomulás magyarázza, hogy a „lakatlan” sáv helységei közül az összeírás kiadója többet nem tudott azonosítani. A törökök kiválóan ismerték a királyság velük szomszédos sávját, a felsorolt települések nagy többsége létezett. Időnként azonban melléfogtak, többször csak abban, hogy elírták a helyneveket. Összeírták és valakinek eladományozták Köbölkutat, amely szépen hangzik magyarul, másutt volt is ilyen falu, ezen a vidéken viszont soha; más helyeket kétszer is felvettek, mint a „lakatlan” Vizsolyt.

4. A kiadványhoz nem készült térkép. A helyek azonosítását tartalmazó lábjegyzetekben a Kartográfiai Vállalat megye-sorozata, a Magyarország földrajzinév-tára négy kötetére talál pontos hivatkozásokat az olvasó.

A szerkesztők

16