Horváth László (szerk.): A tavaszi hadjárat. Az 1996. március 14-i tudományos konferencia anyaga - Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 13. (Hatvan, 1996)
Horváth István: „Mezőre táborba szállottunk” (Adatok Nógrádból a márciusi ifjak eszmeiségéről, tetteiről)
tember elején megkapták a komisz bakancsot, „melyet - kinek, kinek - lábához kellett a maga pénzén igazítani és befejeztetni.” Kikapták a nyári (komisz vá- szony) foszlányt, amelyet a „ref.collegiumban szabtak” és a pápai honleányok varrtak. A felszerelésükbe ekkor került a rosszul összetákolt vörös zsinóros kék magyar nadrág, s valamint borjú helyett egy kenyérnek való vászonytarisznya, és az altisztek kardot kaptak. „Ebből állott a felöltöztetés”.12 Mindennapok a kiképzéssel teltek el. „naponként illetőleg korán reggelenként kijártunk a Tapolcza vizén túl fekvő mezőségre gyakorlatokra”. A nap nagyobbik részét azonban Nagy Iván „a kávéházban hírlapolvasással” töltötte.13 Szeptember 6-án kapták meg Csányi László indulási parancsát, hogy induljanak Nagykanizsára az országra támadt Jellachich csapatai ellen. „Pápa városa búcsúképpen hazafiasán megvendégelte az egész zászlóaljat, hol a lakomán a tisztek és az altisztek is jelen voltak. Víg és pompás mulatság volt, voltak pompás toastok is”. Devecser-Sümeg-Keszthely-Kiskomárom érintésével értek el a célállomásra. Amikor a településeken áthaladtak a „zászlóalji banda húzta a magyar indulót”, vagy a tizenhárom dobos „verte a marschot”.14 Az előreme- netelés azonban nem sokáig tartott. Szeptember 9-én érkeztek meg Nagykanizsára. Nagy Iván százada „nagyon a város végére jutott”. Egy fészer alatt pihente ki magát, a naplóíró ifjú. Itt kapták meg tölténytáskájukat, a lőszert, a gyutacsot. A töltény még festetlen volt. A közlegényeknek nem adtak szíjat, hanem „akinek jutott, széles kötéldarabokat”. Szeptember 10-én megkapták a visszavonulásra utasító parancsot, és Keszthelyen át - Tapolca, Nagyvázsony, Tótvázsony, Veszprém, Várpalota, Fehérvár útvonalon meneteltek. Közben szidták „a reakciót, az árulást, gróf Teleki Ádám tábornokot”.15 A fél Dunántúlt végiggyalogló katonaság nehéz körülmények között teljesítette feladatát. „A szuronyt és kardot, mivel szíjat nem kaptunk, madzagon a nyakamba kötöttem. A szíjas fegyver a vállra jött. így álltam ki. Egy órai gyaloglás alatt madzagjaim elszakadoztak, kénytelen lettem a szuronyt, kardot kezembe venni”.16 17 - jegyezte föl Nagy Iván. A felszerelési hiányosságokat Kiskomáromba tudta pótolni, ahol „vettem nyersbőrből kardszíjat”. Amikor Fehérvárra értek - szeptember 26-án - tudott cserélni bakancsot. „Itt változtattam meg lábaimon a bakancsot, mely Nkanizsa óta meg nem mozdult lábaimon. Azóta ruhát se váltottam, de ahhoz itt sem juthattam". Nem volt egyszerű a felszerelések szállításához szükséges szekerek biztosítása. Nagy Iván azt tapasztalta, hogy nehézkesen segítették őket 12 U.o. 129.ÍU. 130.p. 13 U.o. 127.p. 14 U.o. 132.p. 15 U.o. 136., 137. ill. 142.p 16 U.o. 130.p. 17 U.o. 137.p. 81
