Horváth László (szerk.): A tavaszi hadjárat. Az 1996. március 14-i tudományos konferencia anyaga - Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 13. (Hatvan, 1996)
Csikány Tamás: A hatvani ütközet
pár-hadosztály Horttól nyugatra, a Poeltenberg-hadosztály pedig keltre állt fel és várakozott.11 Előrevonás után az osztrák csapatok a déli órákban kezdték meg a felfejlődést és szétbontakozást a hatvani szőlőhegy gerincén. Gáspár ezredes ekkor egy újabb szemrevételezést hajtott végre egy huszár különítmény élén, amelynek eredményeként elrendelte a saját csapatok számára is a harcrend felvételét. Horttól nyugatra bontakozott szét a Gáspár-hadosztály, ettől északra kellett felvonulnia és felállnia Poeltenberg-hadosztálynak, csatlakozva a Gáspár-hadosztály jobb szárnyához. Gáspár ugyanakkor utasította Liptay alezredest, hogy Ecsédről azonnal vonuljon előre és biztosítsa a Poeltenberg-hadosztály jobb szárnyát.11 12 13 Gáspár így teljesen elzárta a Gyöngyös felé vezető utat és nyilván a főerőkifejtés északra tolásakor számolt a Csányból várható támogatással is, amelyről Görgei is biztosította.12 Poeltenberg csapatai rövidesen végrehajtották a felvonulást és a szétbontakozást előrehaladva annyira, hogy a hadosztály jobb szárnya - a Zambelly-dandár - a szőlőhegyre kerüljön. Ebben a helyzetben várták a Liptay-dandár beérkezését. Közben megkezdődött a tüzérségi párbaj, illetve folyt a lovas felderítés is. Jelentéseket küldtek ugyanakkor Gyöngyösre és parancs érkezett Görgeitől is Hort feltétlen megtartására. A fővezér erősítést is küldött, két röppentyűállványt és két század gránátost. A Liptay- és a Czillich-dandár három óra körül érkezett be és Gáspár azonnal át is vette a kezdeményezést. A jobb szárnyon a Zámbelly-dandár előrenyomult és az 1. lovasüteg, valamint a lovas taracküteg hatásos tűzzel meghátrálásra késztette a szemben álló osztrák csapatokat, amelyek visszavonultak a dombok mögé. Erre Zámbelly alezredes két löveggel és egy lovasszázad fedezettel azonnal birtokba vette a dombot és biztosította a Liptay-dandár támadását a szőlőskerteken keresztül és kijutását a lőrinci-hatvani útra. Közben a hadosztály zöme megtisztította a szőlőhegyet az ellenségtől. A lovasüteg két részre osztva, pontos tűzzel, gyors ál lás váltásokkal megakadályozta az ellenség tüzérségét, hogy támogassa csapatait, majd annak elvonulása után kartácstűzzel űzte el a gyalogságot. Az ellenség Hatvan felé menekült, ahol a város szélén állította fel lovas és vadász csapatait, melyeket két üteggel és röppentyűállványok előrerendelésével fedezett. A Zagyva partra kijutott honvéd csapatok további térnyerését akadályozó ellenséges tüzérséggel szembe az újra egyesített lovasüteg állt fel és folytatott élénk tevékenységet. A röppentyűk elüldözése után az erőviszony csak átmenetileg javult. A Zagy va-hídon csak lassan átkelő osztrák csapatok számára ugyanis időt kellett nyerni és így újabb üteget irányítottak e terület lezárására. 11 BERKó István (Szerk.) 1925. 117. 12 HL 1848/49 20/32 Leutsch százados idézett jelentése szerint 13 ID. GÖRGEY István 1888 Il.k. 71. 57
