Horváth László (szerk.): A tavaszi hadjárat. Az 1996. március 14-i tudományos konferencia anyaga - Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 13. (Hatvan, 1996)
Csikány Tamás: A hatvani ütközet
A magyar tüzérek pontos tüze, különösen egy lőszeres kocsi eltalálása és felrobbanása azonban meghátrálásra késztette az osztrák tüzéreket. A lovasüteg ebből az állásából a Bagra visszavezető utat is tűz alatt tartotta. A gyalogság ezután visszanyomta a támogatás nélkül maradt ellenséget és üldözte a hídig. A Poeltenberg-hadosztály másik dandára, valamint Gáspár-hadosztály órákon keresztül tétlenségre volt ítélve és a két fél tüzérségi párbaját figyelték, szenvedték el. Magyar részről három, majd négy üteg lőtte az ellenség harcrendjét, ütegeit. Ezen tüzérség ugyan nem tudta hátrálásra késztetni az osztrákokat, de kitartásával az ellenség támadását is lehetetlenné tette. A harcrendbe bontakozott csapatok jól viselték az ellenség tüzét, a becsapódó lövedékek hatását és kisebb helyváltoztatásokkal igyekeztek kivonni magukat a tűz alól. Már esteledett, amikor a középen álló dandárok parancsot kaptak az előrevonulásra. Az ellenség a harcot nem vette fel és csapatok visszavonultak Hatvan felé. A szőlőhegy így harc nélkül a honvédcsapatok birtokába került. Az osztrák visszavonuló csapatokat a Zagyván túl, az országúttól délre felállt ütegek fedezték, illetve az üldözők mozgását lassította az is, hogy minden hidat leromboltak. A városba behatolt honvédcsapatok megtöltötték a tereket, utcákat, igyekeztek utolérni az osztrák csapatokat. Az ágyú lövedékek, illetve a Zagyva hidat fedező vadászok lövedékei elől a honvédek a házakba, mellékutcákban kerestek menedéket. A feltorlódott tömegben így is sok embert öltek meg a pattogó golyók. A gyalogságot támadásra biztatta a hadtest huszárzenekara is, de kevés sikerrel. A Zagyva partra való kijutásban fő akadályt egy másik kisebb, a malomágon átvezető híd rombolása okozta. Csak ennek helyreállítása után juthattak ki a folyó partra. Az osztrák utóvédnek közben sikerük a Zagy- va-hidat is megrongálni, így az üldözést megakadályozni. A magyar harcrend balszárnyát a III. hadtesthez tartozó Wysocki-hadosztály megerősített Czillich-dandára képezte, mely a déli órákban ért Csányra és az ágyúzás megkezdése után haladéktalanul megindult Hatvan felé.14 15 Wysocki ezen elhatározásáról értesítette Gáspár ezredest. 16 A dandár parancsnoka Hatvanhoz érve gyalogütegét a Gáspár-hadosztály megerősítésére küldte, a Ferdinánd-huszárezred őrnagyi osztályát pedig egy lovasüteggel, két oszlopban az ellenség jobb szárnya ellen. Az itt tevékenykedő 14 ID. GÖRGEY István 1888 Il.k. 72-74. 15 KOVÁCS József - BALÁZS József 1958. 267. E szerint fél hadosztály ment, ez a szerzők szerint a 9. honvédzászlóalj, a 19. gyalogezred 3. zászlóalja, a 3. huszárezred és a lengyel légió volt. 16 WYSOCKI, Józef é.n. 51-52. 58
