Horváth László (szerk.): A tavaszi hadjárat. Az 1996. március 14-i tudományos konferencia anyaga - Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 13. (Hatvan, 1996)
Kedves Gyula: A gödöllői hadművelet terve
szintén Jászárokszállásra kellett volna vonulni. A II. hadtest feladata Vámos- györk-Adács térségének megszállása. Április 3-án a VII. hadtestnek Hatvan térségében kellett maradnia egészen 5-ig (feladata figyelemterelő tüntetés). AIII. és I. hadtestnek Jászberénybe kellett vonulniuk Pusztamonostoron át összeköttetést tartva a VII. hadtesttel. Ide rendelték a Máriássy János ezredes vezényelte tartalék hadosztályt is, ahol fel kellett oszlania (csapatait az I. és II. hadtestek között osztották szét). A csatadöntő tartalék szerepét a II. hadtestre osztották, amelynek Jászjákóhalmára kellett vonulnia. Ezen a napon kellett a főhadiszállásnak Jászberénye települnie. Április 4-én az I. hadtest kerül az élre, Tápióbicskére kell nyomulnia. Mögötte a III. hadtestnek Nagykátára, a II. hadtestnek Farmosra kellett vonulni. Április 5-én a VII. hadtest is megmozdulhat, Hatvannál különítményekkel Jászfényszarut is megszállhatja. Az I. hadtestnek Tápiósáp-Mende, a III. hadtestnek Tápiósüly-Tápiószecső vonalát kellett elérnie. A II. hadtestnek Kávára kellett vonulnia. Április 6-án a VII. hadtestnek Bag felé kellett nyomulnia, különítményekkel észak felé biztosítani, s Mácsát megszállni. Az I., III. és II. hadtestnek egymást követően Isaszegre kellett nyomulni, s ott felkészülni a döntő csatára. Emiatt a főparancsnokságnak is Isaszegre kellett települnie. Április 7-ére tervezték tehát a döntő csatát Gödöllő térségében (Isaszegről és Bag térségéből indított) támadással.23 Végezetül vizsgáljuk meg, hogy milyen realitása volt a haditervének. A szellemes, bátor haditerv valóban a győzelem esélyét nyújtotta, április első napjaiban, így a katonák, mint a parancsnokok önbizalomtól duzzadva várták az ütközeteket, s az eldöntő csatát, s biztosak voltak a győzelemben csakúgy, mint a leveleiben hallatlan lelkesedést eláruló Kossuth is. Volt azonban egy nagy veszélye. Ha a császári hadvezetésnek sikerül kipuhatolnia a magyar erők elhelyezkedését, ennek ismeretében túlerejével csapást mérhet a Hatvan-gyöngyös között magára maradt VII. hadtestre, míg mielőtt a többi magyar hadtest segítségére siethetne. Ez esetben pedig éppen a honvédsereg került volna átkarolásba. ezen segített az április 2-án lezajlott hatvani ütközet, amelynek feladata császári részről éppen a magyar erők kipuhatolása volt. A honvédsereg ezen a napon vitézül helyt állt, s győzelme azt eredményezte, hogy a császári hadvezetés a valóságnál nagyobbra becsülte az itt lévő erőket, így nyugodtan végrehajthatták az átkarolást végző magyar hadtestek feladatukat. Miután a szembenálló erők nagyjából azonosak voltak, arra nem sok esély volt, hogy megsemmisítő vereséget mérjenek a honvédek a császári főerőkre. Annak azonban reális volt a lehetősége, hogy a hadművelet eredményeként 23 A tervezetre lásd BERKÓ István 1925 114-116. és mellékletei. Az időszak hadműveleti helyzetének összefoglalása: BREIT József 1929-30 Il.k 1-49. 45
