Horváth László (szerk.): A tavaszi hadjárat. Az 1996. március 14-i tudományos konferencia anyaga - Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 13. (Hatvan, 1996)
Kedves Gyula: A gödöllői hadművelet terve
kiszorítsák észak felé a főváros előteréből a megszállókat, s ezzel felszabadítsák Pestet, s kedvező pozíciót vívjanak ki a további hadműveletekhez. A császári hadvezetés sorozatos hibái kellettek volna ahhoz, hogy döntő győzelmet arathassanak a gödöllői hadművelet során a honvédek. Windisch-Grätz és néhány alvezére megtette ugyan ezt a szívességet, azonban a magyar tábornokok sem végezték hiba nélkül tevékenységüket. Klapka Tápióbicskénél, majd Gáspár András éppen a döntőnek szánt csata napján (ami különben egy nappal korábban következett be, mint azt a magyar hadvezetés tervezte) követett el hibát, illetve nem használta ki a kínálkozó lehetőséget. Ha április 6-án Gáspár is az összes rendelkezésére álló haderővel beleveti magát a küzdelembe, nyilván nagyobb, talán egészen nagy sikert tudott volna elérni a honvédsereg. Ha viszont Windisch-Grätz április 4-én vagy 5-én összes rendelkezésre álló erejével Hatvanra támad ? Akkor bizony egészen másként, s nemigen magyar előnyre változik a gödöllői hadművelet végeredménye. De a mi lett volna, ha... kérdésfeltevés bár izgalmas elmetoma lehet, történelmietlensége miatt nem vezet sehová, így ezzel most nem is érdemes foglalkoznunk. A gödöllői hadművelet bár nem vezetett döntő győzelemhez, hatalmas eredményeket ért el. Jelentős terület szabadult fel alig 1 hét alatt, 3 győzelemmel arattak a honvédek gyors egymásutánban a császári főerők felett, aminek eredményeként számukra vált kedvezővé a hadműveleti helyzet. A magyar hadvezetés végleg átvette a kezdeményezést, s folyamatos védekezésre kényszerítette azt a császári hadsereget, amely létszámában alig maradt el a honvédseregtől, kiképzettségben, tapasztaltságban, gyakorlottságában pedig egyértelműen felülmúlta azt. Különösen figyelemre méltó teljesítmény ez akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a honvédseregben ezen hadművelet során került először tűzbe, igazi nagy csatába egy sor alakulat. Több régi egységet (pl.: a Miklós-huszárokat) frissen töltöttek fel újoncokkal. Ezen kívül is van még egy különösen fontos monumentuma ennek a hadműveletnek. Mind a tervezés, mind a kivitelezés során fiatalemberek a főszereplők, akik bár az elmúlt hónapok harcaiban már tapasztalatot szereztek, mégis csak néhány hónapja gyakorolhatták mesterségüket, s bizony emiatt „zöldfülűnek” tekintették őket császári hadseregbeli kollégáik. Bayer József alezredes 28, Klapka György ezredes (a hadműveleti terv elkészítésekor még ezen rendfokozatban szolgáltak) 29, a végrehajtást irányító Görgei Artúr tábornok pedig csak 31 éves volt.24 Ehhez képest képzelhető el, mekkora volt a császári-királyi hadsereg legfelső vezetésének megrökönyödése, amikor a hadművelet későbbi elemzése során kisült, hogyan ültették fel ezek a fiatal katonák Őfelsége szolgálatában meg24 A tanulmányban szereplők életrajzaira lásd BONA Gábor 19B3 46
