Horváth László (szerk.): A tavaszi hadjárat. Az 1996. március 14-i tudományos konferencia anyaga - Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 13. (Hatvan, 1996)
Kedves Gyula: A gödöllői hadművelet terve
Annak irányát azonban csak találgatni tudta a császári főparancsnok, Alfred zu Windisch-Grätz tábornagy. Főhadiszállásán a legvadabb híresztelések terjedtek a magyarok előnyomulásáról, s ezeknek gyakorta a legkisebb alapja sem volt. Jellacic altábornagy a Cegléd körül elhelyezkedő - s így a főerőkkel csak lazán érintkező - császári I. hadtest parancsnoka például március 27-én azt jelentette a főhadiszállásra, hogy Kecskemétre egy teljes magyar hadtest vonult be, s Bem is megérkezett 10 ezer katonájával a Tiszához. (A valóságban Asbóth gyenge hadosztályán kívül minden magyar seregtest elvonult a Tisza középső szakaszáról, s éppen átkeléssel foglalatoskodott Tiszafürednél, Bem pedig csak hetekkel később tudott egyáltalán elindulni Erdélyből.) 29-én ennél is cifrább jelentés futott be a szélső balszámyon tevékenykedő Csorbich altábornagytól, miszerint Guyon vezetésével 15.000 magyar katona szállta meg Losoncot, Görgei 15.000 embere pedig Gyöngyös. (Utóbbi hírnek némi alapja volt, a VII. hadtest előőrsei valóban behatoltak a városba, a hadtest zöme azonban még messze járt. Guyon 15 ezer fős hadteste viszont egyszerűen nem létezett.)17 Windisch-Grätz ezek után képtelen volt határozott lépés megtételére, védőállásba vonult az említett vonalon, s intézkedései arra korlátozódtak, hogy minden lehetséges irányból biztosítsa a magyar fővárost a honvédsereg támadásától. A császári főparancsnokot emellett igen nyugtalanította az a feltételezés is, hogy a honvédsereg északról megkerüli csapatait, s Komárom felmentésére fog sietni. Erre alapot egy szép, bár önmagában csak helyi jelentőségű magyar hadisiker nyújtott. Március 24-én Beniczky Lajos őrnagy 432 fős portyázó különítménye Losoncon rajtaütött gróf Almásy Kálmán császári ezredes ott állomásozó 2000 főnyi hadoszlopán. A meglepetés teljes sikerrel járt, s a szó szoros értelmében szétvert hadoszlop katonái vezérükkel az élen a legnagyobb pánikban menekültek egészen Balassagyarmatig. Almásy ezredes bizonyítványát magyarázandó legalább 6000 fős magyar támadó csoportosítást jelentett, aminek Windisch-Grätz hitelt is adott, hiszen ilyen csúf szaladásra legalább háromszoros ellenséges fölény adhat csak magyarázatot. S ha ekkora haderő vonult Losoncra, akkor az csak azt jelentheti, hogy a magyarok Komárom felmentését tervezik. Ramberg altábornagy hadosztályát Balassagyarmatra rendelte, hogy útját állja a Komárom felé nyomuló magyaroknak, s Csorich altábornagy hadosztályát Vácra irányította, mintegy tartalékként. Ha Komárom a magyar támadási irány Ramberg támogatására, ha Pest, akkor a főerők támogatására kellett 17 A téves jelentésekre BERKÓ István 1925 109-110. 42
