Horváth László (szerk.): A tavaszi hadjárat. Az 1996. március 14-i tudományos konferencia anyaga - Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 13. (Hatvan, 1996)
Kedves Gyula: A gödöllői hadművelet terve
Dembinski még leváltása előtt új ellentámadási tervet készített. Szolnok térségéből kívánta megindítani támadását a Pest-Szolnok vasútvonal mentén a főváros felé előrenyomulva megtévesztő támadással kötötte volna le a császári csapatok jelentős részét. Ennek értelmében indította el a csapatok egy részét Szolnok felé. Március 9-én rendezték a fővezérség kérdését, s Vetter Antal altábornagyot nevezték ki valamennyi - Erdélyen kívüli - honvéd erő főparancsnokává.9 Vetter kiváló elméleti felkészültséggel rendelkező katona volt, azonban 1S48. őszétől vezérkari főnöki munkát végzett - kiválóan - így harctéri sikereket nem mutathatott fel. Emiatt, valamint idegen (osztrák) származása miatt kinevezése a tisztikar egy részének elégedetlenségét váltotta ki. Vetter haditerve a császári erők megosztásán alapult. Bár a Miskolc-pesti országút mentén tartotta helyesebbnek az ellentámadás megindítását, miután a csapatok egy része már Szolnok térségében volt a Tisza bal partján, úgy döntött, hogy dél-kelet felől indít támadást Pest felé. Görgei VII. hadtestét Miskolc térségébe vonultatta fel azzal a feladattal, hogy támadási szándékot mutatva a lehető legnagyobb császári erőket kösse le. Ezalatt a II. hadtestet - amelynek új parancsnoka Aulich Lajos tábornok lett, a szabadságharc legszerényebb, s mégis egyik legsikeresebb hadtestparancsnoka - is Szolnok felé indította el. Úgy Tö- rökszentmiklóson és környékén vonták össze március közepén az I., II. és III. hadtesteket (utóbbi parancsnoka Damjanich János tábornok volt), amelyek feladata volt a főcsapás végrehajtása.10 Március 17-18-án keltek át Cibakházánál a Tiszán, s következő nap megindultak Nagykőrös felé, hogy támadásukat Pest irányába fejlesszék tovább. Azonban a császári hadvezetés is éppen ezen a területen gyülekeztette főerőit. Windisch-Grätz kétheti tétovázás után végül elszánta magát a Tiszántúl elleni támadásra, s éppen Cibakházánál és Tiszaalpámál tervezte az áttörést a Tiszán. Tehát újra egy - mindkét fővezér terveit keresztül húzó - találkozóharc bekövetkezésére volt kilátás. A magyar csapatok előnyomulása nagy ködben és havazásban történt Nagykőrös felé, amikor a város határában a portyázó huszárok jelentéseiből kiderült, hogy a császári csapatok zöme éppen ott állomásozik. Vetter, hogy az erősebbnek ítélt ellenséggel való találkozóharcot elkerülje, Abony felé kívánt oldalmenetet végrehajtani, azonban a haditanács - elsősorban Damjanich nyomására - a Tisza bal partjára való visszatérést javasolta, mert a szolnoki híd még nem volt újjáépítve. A visszavonulás végül is Cibakházán keresztül történt meg elég9 Szemere kormánybiztos március 3-án Görgeit bízta meg, ideiglenesen a Tiszafüred térségében elhelyezkedő I., II. és VII. hadtestek főparancsnokságával, amit a helyszínre érkező Kossuth is jóváhagyott. Később a Szolnok felé indított I. hadtest Damjanich tábornok alárendeltségébe került. Vetter kinevezésére lásd: Kossuth levelei Görgeihez és Klapkához március 9-én KLÓM XlV.k. 616-621. 10 VETTER emlékiratai, illetve KLAPKA György 1986. 115-116. 37
