Horváth László (szerk.): A tavaszi hadjárat. Az 1996. március 14-i tudományos konferencia anyaga - Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 13. (Hatvan, 1996)
Kedves Gyula: A gödöllői hadművelet terve
gé nagy fejetlenség közepette, aminek során kiújult a Vetter és Damjanich közötti - még az őszi bánáti hadműveletekre visszanyúló - régi torzsalkodás. A sikertelen ellentámadási kísérletnek végül is ez lett a legsúlyosabb következménye, miután a császári hadvezetés az orra előtt végrehajtott manőverekből semmit nem vett észre. Vetter elővette eredeti haditervét, s Tiszafüredre rendelte mindhárom hadtestét Cibakházáról, hogy Gyöngyös-Hatvanon keresztül indítsák meg az ellentámadást a főváros felszabadítására. A honvédek mindebből azonban csak annyit láttak, hogy a bolondját járatják velük, csata nélkül fel-alá masíroztatva őket a Tiszántúl úttalan útjain. Ezek után került sor a harmadik - s végre sikeres - magyar ellentámadásra, amelyet a hadtörténelem „tavaszi hadjárat” néven emleget. Tulajdonképpen két különálló hadműveletről van szó, első fázisát gödöllői, a másodikat komáromi hadműveletnek nevezzük, ám az utóbbi kidolgozására csak az isaszegi csata után került sor, (az első hadművelet nem valósította meg eredeti célkitűzését) így az e tanulmány keretein kívül esik. A haditerv alapötlete Vetter Antal altábornagytól származott, aki Dembinski- től eltérően merészen összevonta szinte az összes Tisza mentén rendelkezésre álló magyar erőt március végére Tiszafüred Eger térségben, hogy Miskolc-Pest országút mentén indítsa meg ellentámadását. Míg Dembinski állandóan egy Szolnok irányából jövő császári támadástól tartott, addig Vetter csak egyetlen gyenge hadosztályt, a tartalék csapatokból álló 12. hadosztályt hagyta Szolnok térségében Asbóth Lajos alezredes vezetésével, akinek a feladata az volt, hogy a mozgósított nemzetőrök segítségével a lehető legnagyobb zajt és felfordulást rendezve, állandó csapatmozgásokkal jelentős magyar erők látszatát keltse a Tisza mögött. Vetter a főcsapást a Gödöllő-Hatvan között sejtett császári főerőkre akarta mérni, s ehhez mintegy 48.000 katonát és 177 löveget tudott összevonni négy hadtestben, az alábbi erőelosztással: 11 11 KARSA Ferenc 1993. 147-153. illetve MIHÁLKA Endre emlékiratai (kézirat, őrzi a Kiskun Múzeum Kézirattára, Kiskunfélegyháza) 38
