Horváth László (szerk.): A tavaszi hadjárat. Az 1996. március 14-i tudományos konferencia anyaga - Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 13. (Hatvan, 1996)

Kedves Gyula: A gödöllői hadművelet terve

mit sem közlő, magába zárkózott, magaviseletében a főtisztek iránt hideg, hevességre hajló, s haragja kitöréseiben szinte dühös, kíméletlenül sértő idegen fővezér nem lehetett képes a tiszti korban maga iránt bizodalmát, tiszteletet, csatlakozást ébreszteni.6

Pedig február első felében gyakorlatilag megteremtődött a sikeres ellentámadás alapvető feltétele, a honvédcsapatok összpontosítása. Görgei ügyesen kicsúszott a császári csapatok gyűrűjéből, s február 10-én Kassa visszafoglalásával közvetlen kapcsolatot teremtett Klapka hadtestével. Addigra már a Vedertől származó ellentámadás alapötletét is továbbfejlesztették, s Kossuth egyértelműen a főváros visszafoglalását tartotta elsőrendű célnak.7 Dembinski azonban nem kívánt a főváros felé túlságosan előretörni, sőt Klapka sikerrel kecsegtető Schlik elleni támadási tervét is megtiltotta, nehogy a császáriak a sikeres magyar akció következtében Pest előterében sündisznóállásba vonuljanak. A fővezér valahol Eger és Gyöngyös között, nyílt téren képzelte el a döntő ütközetet. A Délvidékről érkező Vécsey- és Damjanich hadosztályokat arra utasította, hogy Szolnok térségében indítsanak megtévesztő támadást, amivel a császári főerők megosztását lehetne elérni. A csatára azonban a Dembinski által számítottnál korábban került sor, így a végül is nagy sikert hozó szolnoki támadás arra már nem gyakorolhatott semmilyen hatást. Kápolna térségében 1849. február 26-27- én igazi találkozóharcra került sor a két hadsereg főerői között, mindkét fél fővezére számára váratlanul.

A nagyobb meglepetés Dembinskit érte, aki csapatait még nem tudta összevonni. Úgy fordulhatott elő, hogy az ellentámadás tervezése során számításba vett 50.000'katona helyett a térségben csak az I. II. és VII. hadtestek 9 hadosztálya tartózkodott alig több mint 35.000 katonával. Ráadásul Dembinski a magyar hadtesteket széttagolta, hadosztályaikat külön-külön alkalmazta, hogy al- vezérei okvetetlenkedését kiküszöbölje, így a csata kezdetekor csak 4 hadosztály állt a Tama vonalán mintegy 17.000 katonával. A csata 2. napján a császáriak kaptak nagyobb erősítést (a korábban elszalasztott Schlik-hadtest megérkezésével) a honvédsereg egyetlen hadosztállyal növelhette csak erejét, így kápolnai csata néven ismert összecsapás a Tama mentén Kál és Verpelét között magyar vereséget hozott. Az első magyar ellentámadási kísérlet tehát kudarcba fulladt, amit súlyosbított a napok múlva Tiszafüreden bekövetkezett fővezérválság.8

6 HORVÁTH Mihály 1871. Il.k. 280.

7 Erre Kossuth február 6-án Dembinskihez küldött levele KLÓM XIV. 339-342.

8 A kápolnai csata legfontosabb összefoglalására lásd BORÚS József 1975. A fővezérválságra Szemere március 3-i leveleit Kossuth-hoz, Görgeihez és Dembinskihez, illetve jelentését az OHB-hez közli SZEMERE Bertalan 1990. 404-407.

36