Horváth László (szerk.): A tavaszi hadjárat. Az 1996. március 14-i tudományos konferencia anyaga - Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 13. (Hatvan, 1996)

Kedves Gyula: A gödöllői hadművelet terve

részt vett, majd európai hírnévre - és tábomokságra - az 1830-31-es lengyel szabadságharcban tett szert, ahol rövid ideig fővezéri tisztséget is betöltött. A lengyel szabadságharc leverése után Franciaországba emigrált. Párizsban ismerkedett meg vele gróf Teleki László, a magyar kormány itteni megbízottja, s 1848. december 21-én állapodtak meg arról, hogy Dembinski magyar szolgálatba lép. A lengyel tábornok kikötötte, hogy fővezéri tisztséget nem vállal el, ahhoz azonban ragaszkodott, hogy altábomagyi rendfokozatát magyar tábornokként is elismerjék, ráadásul 1831-es ranggal, így egy csapásra ő vált a magyar honvédsereg rangidős tábornokává. 1849. január 3-án indult el Párizsból, s a császári arcvonalon keresztül érkezett meg január 18-án Miskolcra. Szemere Bertalan Felső-Magyarország teljhatalmú országos biztosa azonnal továbbküld- te Debrecenbe, ahonnan Kossuth január 21-én már úgy tudósította Szemerét, hogy Dembinski „az egyesült tiszai seregek vezényletével fog megbízatni”. A területileg illetékes politikai és katonai vezetők közül Szemere kormánybiztos kifejezetten helyeselte a lengyel tábornok fővezérségét, a hadtestparancsnokok közül Perczel Mór tábornok és Klapka György ezredes sem vetett fel a terv ellen semmilyen érvet, Görgeit pedig nem kérdezték.4 Dembinskit minden esetre még január 21-én kinevezték magyar honvéd altábomaggyá, 29-én pedig Kossuth megbízta az OHB nevében a „szolnok-törökszentmiklósi, tiszafüredi és tokajtáji seregek” főparancsnokságával, ami gyakorlatilag fővezéri pozíciót jelentett.5

A Dembinski fővezérségét kedvezően fogadó vélemények azonban hamarosan megváltoztak. A mellé rendelt táborkari főnök, Kleinheinz Oszkár őrnagy már február 1-én beteget jelentett, s Debrecenben új beosztást kért, miután képtelen volt együtt dolgozni a frissen kinevezett fővezérrel. Perczellel a lengyel tábornok még január 27-én oly mértékben összeveszett, hogy az igen heves vérmérsékletéről közismert magyar tábornok lemondott hadtestének parancsnokságáról. Február közepén pedig célszerűtlennek bizonyult intézkedései miatt Klapka ezredessel is véglegesen megromlott a kapcsolata.

Ebben az időben rendelték Dembinski főparancsnoksága alá Görgei hadtestét is, ahol már kifejezett ellenszenv fogadta a fővezért s az első személyes Gör- gei-Dembinski találkozás sem ígért semmi jót az együttműködést illetően. Röviden szólva Dembinski napok alatt megutáltatta magát az alárendelt magyar hadvezetéssel, amellyel pedig a legszorosabb együttműködésre lett volna szüksége. A probléma gyökere lengyel tábornok nehezen elviselhető természete volt, amit a kortárs Horváth Mihály így jellemzett: ,A terveiből soha senkivel, sem4 Dembinski érkezésére SZEMERE Bertalan 1990. 342. Fővezérségének felvetése KLÖM XIV.k. 180. és 253-254. Vélemények: Perczel-ét közli BORÚS József 1975. 111-112, Klapkáé teljes terjedelemben németül KLAPKA György 1851. I.k. 202-203., magyarul kihagyásokkal KLAPKA György 1986. 93. Lásd még: SZEMERE Bertalan 1990. 363-364.

5 KLÖM XIV.k. 183 és 265.

35