Horváth László (szerk.): A tavaszi hadjárat. Az 1996. március 14-i tudományos konferencia anyaga - Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 13. (Hatvan, 1996)

Kedves Gyula: A gödöllői hadművelet terve

felé lehetőleg siettesse. Összes erőnk egyesítése után meg lehetne indítani a hadjáratot az osztrák hadsereg ellen.” Három csoportosítást hoztak volna létre az ellentámadásra összevont magyar erőkből. A legnagyobb létszámmal a Tokaj környékén elhelyezkedő, s a Görgei-hadtest és az akkor Mészáros Lázár hadügyminiszter vezényelte (rövidesen felső-tiszai nevet kapó) hadtest alkotta csoportosítás rendelkezett volna. A centrumot Tiszafüred térségében a Perczel-had- test és Répásy tartalékhadteste alkotta volna, míg a balszámyat a Délvidékről kivont erők, gróf Vécsey Károly és Damjanich János tábornokok hadosztályai Torökszentmiklós-Cibakháza körzetében. Az összpontosítás végrehajtása azonban a legkülönfélébb okok miatt még hetekig váratott magára.

Előtérbe került viszont - az összpontosítás elvéből természetszerűleg - a fővezérség kérdése. Három tábornok jöhetett komolyan számításba, azonban január első felében mindhárom jelölés kútba esett. Az eredetileg Kossuth által favorizált Görgei Artúr (31 évesen akkor a honvédsereg legfiatalabb tábornoka) éppen ekkor veszítette el az Országos Honvédelmi Bizottmány elnökének bizalmát folyamatos visszavonulása, váci kiáltványa, s nem utolsósorban önállósulási törekvéseket sejttő január eleji tevékenysége miatt. Különben is január közepére gyakorlatilag elvágták az összpontosítás kijelölt körzetétől. A Kolozsvár visz- szavételével, illetve Eszak-Erdély felszabadításával egy csapásra országos hírnevet szerző lengyel tábornok Józef Bem lehetett volna a másik fővezérségre alkalmas személy, azonban az erdélyi hadműveletek nem tették lehetővé hogy otthagyja ezt az igen fontos hadszínteret, bár Kossuth 1849. január 9-én felajánlotta Bemnek a 40.000 főnyi - egyelőre még nem létező, Tiszánál összevont - hadsereg fővezérségét. A harmadik jelölt a honvédsereg egyik legjobb képességekkel rendelkező tábornoka, az akkor ideiglenesen hadügyminiszteri tevékenységet is ellátó vezérkari főnök, Vetter Antal lehetett. Vettemek Kossuth már december végén felajánlotta a fővezérséget, de akkor az elhárította a felkérést, majd Bem lekötöttségének kiderülése után újra felajánlja a fővezéri tisztet Vetter Antalnak. A tábornok azonban újra kitért az ajánlat elfogadása elől, csakúgy mint néhány nappal később az OHB nevében újra ajánlatot tevő gróf Eszterházy Mihály esetében. Arra hivatkozott, hogy a fővezérség kérdése csak az összpontosítás befejezésekor lesz aktuális, a valódi indokról azonban emlékiratai sem árulkodnak.2 3

Úgy került sor egy tulajdonképpen véletlenszerű - s tegyük hozzá rögvest - nem túl szerencsés választásra, gróf Henryk Dembinski lengyel emigrátus tábornok fővezéri kinevezésére. Dembinski viszonylag koros (honvédtábornokok többségéhez képest) 58 éves tábornok volt, aki már a napóleoni háborúkban is

2 Vetter emlékiratai alapján közli BORÚS József 1975. 119.

3 A fővezérség felajánlása: Bem számára KLÖM XlV.k. 70., Vettemek Kossuth Csányhoz írott levelében KLÖM XlV.k. 24. illetve VETTER emlékiratai (Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára, Quart. Hung. 3030. sz.)

34