Horváth László (szerk.): A tavaszi hadjárat. Az 1996. március 14-i tudományos konferencia anyaga - Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 13. (Hatvan, 1996)
Hajagos József: A Heves vármegyei 26. honvédzászlóalj története 1848–1849-ben
is felnőtt a végrehajtandó feladatokhoz. A nagysallói és komáromi ütközetekben már egyenrangú társai voltak a többi hadtest alakulatainak. A 26. honvédzászlóalj különösen kitüntette magát az április 26-i komáromi ütközetben. Április 22-én a magyar csapatok még csak északról számolták fel Komárom ostromgyűrűjét. Teljes felszabadításához szükség volt a Dunától délre létesített ostromművek felszámolására is. Ezt azonban megnehezítette, hogy a vár és a déli hídfőerőd (Csillagerőd) közötti hajóhidat a császáriak szétlőtték. Az új talphíd csak április 25-én a késő esti órákban készült el. A Dunától délre fekvő császári ostromállások elfoglalására öt dandárt jelöltek ki: a III. hadtestből a Knezics-hadosztály Kiss Pál és Kökényessi Szaniszló alezredesek, az I.had- testből pedig a Kazinczy-hadosztály Sulcz Félix és Zákó István alezredesek, valamint a Dessewffy-hadosztály Dipold Antal alezredes vezette dandárait. A támadásra kijelölt öt dandár parancsnokságával Knezics Károly ezredest bízták meg. A Kiss- és Kökényessi-dandároknak a Csillagerőddel szembeni magaslatot kellett elfoglalniuk puskalövés nélkül, kizárólag csak szuronyrohammal. A Sulcz- és Zákó-dandároknak ezzel egy időben a hídfőerődtől jobbra elterülő Uj-Szőnyből kellett kiverniük az osztrákokat. Ezek végrehajtása után a négy dandárnak egyesülten a monostori Homokhegyen lévő ellenséges állásokat kellett elfoglalniuk. Ezalatt a Dipold-dandámak, melybe a 26. honvédzászlóalj is tartozott, a Csillagerődtől balra fekvő Ó-Szőnyt kellett elfoglalnia. Támadásukat a dandároknak még az éjjeli órákban meg kellett kezdeniük, s napfelkeltére valamennyi ellenséges állást birtokba kellett venniük. Négy dandár a talphídon, a Dipold-dandár pedig tutajokon kelt át a Dunán. Feladatukat három órai véres küzdelemben kiválóan teljesítették. Csupán a Dipold-dandár támadása késett meg, mert eltévedtek. Az Ó-Szőny elleni támadás így csak hajnalhasadtakor indult meg. Szemből a 26., oldalról az 52. honvédzászlóalj rohanta meg a falut, míg a 8. Coburg-huszárezred két százada az ellenség visszavonulási útját vágta el. A falut megszállva tartó császári különítmény zöme, köztük két század De- utschmeister-gránátos fegyverletételre kényszerült a magyarok előtt. Az ostromsáncok elfoglalása után azonban még az ütközet nem fejeződött be. Az I. és a III. hadtestek többi részének, valamint a komáromi várőrség egy részének átkelése után a reggeli órákban a magyarok általános támadást indítottak a császáriak hátsó állásai ellen. Ekkor azonban már nemcsak Simunich altábornagy ostromhadtestével, hanem az osztrák II. és III. hadtest csapataival is megütköztek, akik Schlik altábornagy parancsnoksága alatt Győr felé vonultak vissza a magyar fővárosokból. A magyar jobbszámyat az Ácsi-erdő felé Görgei, a centrumot Nagyigmánd felé Damjanich, míg Mócsa irányába a bal- szárnyat Klapka vezényelte. A centrum és a balszárny között Nagysándor József tábornok foglalt állást az I. és III. hadtestekből összevont lovassággal. A bal- szárnyat a Dessewffy-hadosztály (Dipold- és Bobich-dandár) alakulatai alkották. Kezdeti sikerek után a centrum támadása megakadt, a balszárnyat és Nagy140
