Horváth László (szerk.): A tavaszi hadjárat. Az 1996. március 14-i tudományos konferencia anyaga - Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 13. (Hatvan, 1996)

Hermann Róbert: A fővezérség kérdése 1849. januártól áprilisig

ta el. Kossuth ezután ismét Vettemek ajánlotta fel a fovezérséget. Vetter azonban megköszönte a bizalmat, de úgy vélte, a fővezér kinevezésére csak a koncentráció megtörténte után lesz szükség. Amikor Kossuth Esterházy Mihály, az OHB tagja útján megismételte a felkérést, Vetter ismét elutasította a felkérést.12 13

A hadügyminiszter, Mészáros Lázár eddig csupa vesztes csatát vívott, s éppen annak örült, hogy január közepén sikerült megszabadulnia a felső-tiszai hadtest parancsnoki posztjától. Az egyetlen altábornagy, Kiss Ernő tehetetlen hadvezetése miatt január elején volt kénytelen megválni a bánsági hadtest parancsnokságától. Görgei Artúrt, a feldunai hadtest Vetterrel rangban egyidős parancsnokát Kossuth a dunántúli visszavonulás, majd a január 5-én Vácott kibocsátott, s némileg félreérthető politikai nyilatkozata miatt nem akarta kinevezni. Perczel Mórt összeférhetetlen természete, s december 30-i móri veresége miatt nem lehetett kinevezni. Más számbavehető személy nem akadt. A magyar hadseregnek voltak ugyan még megbízható és sikeres tábornokai, de ezek (Damjanich János, Vécsey Károly, Répásy Mihály) rangban mind fiatalabbak voltak az említetteknél, s többségük csak január elején jutott önálló hadtest vezényletéhez. Márpedig egy, a számítások szerint 40.000 főnyi hadsereg vezetését nem lehetett olyan katonára bízni, aki korábban legfeljebb néhányezres dandárt vagy hadosztályt vezényelt. Nem is beszélve arról, hogy a cs. kir. hadseregben szocializálódott magyar tábornokok ugyanolyan kínosan ügyeltek a rangidősségre, mint osztrák kollégáik.

Kossuth számára tehát kapóra jött a Franciaországból „importált” újabb lengyel tábornok, Henryk Dembinski altábornagy, az 1830-31. évi lengyel szabadságharc volt fővezére. Dembinskit január elején Teleki László küldte Párizsból Magyarországra. Dembinskit 1831. évi litvániai visszavonulásával vált híressé Európában, s neve nyilván nem volt ismeretlen a lengyel szabadságharc eseményeit ifjúkorában figyelemmel kísérő Kossuth előtt sem. Bár már közel 75 éve ismert, mégsem keltett figyelmet a magyar történetírásban Széchenyi 1848. május 8-i naplóbejegyzése, amely szerint Kossuth az aznapi minisztertanácsban más „baromságok” (Bestialitäten) mellett azt az ötletet vetette fel, hogy Dembinskit 1500 lengyellel ide kéne rendelni, hogy megvédje a bányavárosokat. Deák és Széchenyi csodálkozott, s Széchenyi "trójai falónak" minősítette az ötletet. Érthető, hiszen ez nem jelentett volna mást, mint kormányszinten képviselni a lengyel egység visszaállítását — oroszellenes célzattal.12

Kossuth még 1848 november végén bízta meg Juliusz Falkowskit, hogy a Párizsban élő Dembinskit és Mieroslawskit Magyarországra hívja. Hasonló megbízatással kelt útra Wladyslaw Jordan, Bem segédtisztje is. Falkowski em12 VETTER Antal f. , BORÚS József, 1975. 110-111.

13 KÁROLYI Árpád, 1921. I. k. 310.; SZÉCHENYI István, 1978. 1244-1245. - A fordításban „bestialitás” olvasható, ami nem adja vissza korrekten az eredeti idézet drasztikus megfogalmazását.

12