Horváth László et al. (szerk.): Múzeum és kortárs képzőművészet. Az 1994. november 18-i szakmai tanácskozás anyaga - Hatvany Lajos Füzetek 12. (Hatvan, 1995)
Novotny Tihamér: Néhány szentendrei megjegyzés
Néhány szentendrei megjegyzés NOVOTNY TIHAMÉR I. Először is arra a természetes módon felvetődő kérdésre kellene válaszolnom, hogy milyen jellegű és milyen korú gyűjtemény, (gyűjtemények) találhatók a Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságának szentendrei székhelyén. Jelen pillanatban nyolc állandó képzőművészeti kiállítás tekinthető meg a kisváros nyolc különböző épületében vagy épületegyüttesében. Ezek a múzeumok, megalakulásuk időrendi sorrendjét is figyelembe véve, a következők: A Ferenczy Család Gyűjteménye (F. Károly, Fialka Olga, F. Valér, F. Béni, F. Noémi), nyitott 1972 szeptemberében; - A Kovács Margit Múzeum, nyitott 1973 áprilisában, (kibővítve 1979 augusztusában); - A Czóbel Béla Múzeum, nyitott 1975 júniusában, (az új szárny Modok Mária festményeivel és a mester grafikáival 1983-ban lett felavatva); - A Barcsay Jenő Múzeum, nyitott 1978 áprilisában; - A Kerényi Jenő Múzeum, nyitott 1978 őszén, (a hozzá tartozó szoborpark pedig 1980-ban készült el); - A Kmetty János Múzeum, nyitott 1981 májusában; - Az Amos lm re-Anna Margit Múzeum, nyitott 1984 áprilisában; - A Vajda Múzeum pedig 1986 decemberében nyílt meg, (amelynek alsó termében jelenleg egy kisebb válogatás is látható az „Európai Iskola” művészeinek alkotásaiból). Ez tehát, minősítés nélkül és az egyszerűség kedvéért, a kölcsönzött műveket természetesen figyelmen kívül hagyva, a Ferenczy Múzeum kiválogatott és kiállított „törzsanyaga”, amely azonban kiegészül két újabb hagyatékkal: Ilosvai Varga Istvánéval és Miháltz Páléval. (Akiknek még, mint ahogy a Szentendrei Festők Társasága alapító tagjainak sem (1928) - Bánáti Sverák Józsefről, Bá- novszky Miklósról, Jeges Ernőről, Heintz Henrikről, Ónodi Béláról, Paizs Goebel Jenőről, Pándy Lajosról és Rozgonyi Lászlóról van szó -, nincs se önálló, se közös múzeumunk. Ami, sajnálattal legyen mondva, mégiscsak nagy hálátlanság és „feledékenység” (!) az utókor részéről. Olyan hiány, amely örökösen zavart és tisztázatlan identifikációt „termel” a szentendrei művészet fogalmát használó és történetébe kapcsolódó művészek, műpártolók és szakemberek körében.) A „törzsanyaghoz” számítható még, az 1980-tól 1994 elejéig folyamatosan működő Szentendrei Grafikai Műhely köteles példányaiból összegyűlő, 64 művész kb. félezer darabot számláló szitanyomat kollekciója is. Ami, ha meggon43
