Horváth László et al. (szerk.): Múzeum és kortárs képzőművészet. Az 1994. november 18-i szakmai tanácskozás anyaga - Hatvany Lajos Füzetek 12. (Hatvan, 1995)

Arató Antal: Kisgrafika a közgyűjteményekben

ban azokra az erdélyi művészekre (Feszt László, Deák Ferenc, Cseh Gusztáv, Kazinczy Gábor, Plugor Sándor - s persze említhetnék kevésbé ismert neveket is) gondolok, akiknek kisgrafikái alkalomadtán helyet kapnak a Magyar Nemzeti Galériában vagy más múzeumokban. Nem beszélve arról, hogy milyen fontos lenne az egyéb külföldi (nyugati, valamint a kiváló észt, litván, orosz stb.) alkotók műveinek a hazai jelenléte. A belgiumi Nemzetközi Ex Libris Központ pl. vásárlásokkal, adományozásra való felhívással gyarapít, a lengyel- országi Malbork városa pedig évtizedek óta szervezett nemzetközi kisgrafikai biennálék révén (mert persze a pályázati lapokat 3 példányban kérik, így tehát dokumentációs feldolgozásra is kerülnek) jut értékes anyaghoz. (Ezeken a bien- nálékon már csak a meghívott művészek vehetnek részt, s így el is érik, hogy valóban színvonalas művekkel gyarapodjanak.) Hasonló célt szolgálnak az utóbbi években az Újpest Galériában szervezett kisgrafikai tárlatok - amelyeken már több külföldi művész is megjelent -, valamint a gyulai Dürer Társaság által (Lajos Ferenc grafikus művész kezdeményezésére) szervezett három nemzetközi kisgrafikai pályázat.

Mindez azonban csak a lehetőségeket villantja fel a külföldi (s hazai) kisgra- fika közkinccsé tételére, miként az is, hogy itt, ahol most tanácskozunk - a hatvani Ady Endre Városi Könyvtárban - megtekinthetnénk Perei Zoltán grafikusművész hagyatékát. Köztük nagyszámú fametszetes kisgrafikáját, melyekkel hazai és külföldi pályázaton több díjat nyert. Valljuk be: azért adományozta ide, mert nem kívánta, hogy életműve elkallódjék, s bízott benne, hogy az nagyobb publicitást nyer, mintha egy múzeumi raktárba kerül. De hová fognak kerülni azoknak a művei - s most nem sorolom fel a közelmúltban (vagy régebben) elhunyt, vagy élő grafikusművészek nevét, akiknek meglehet, jónéhány alkotásuk már múzeumokban megtekinthető, hozzáférhető, ám aligha valószínű, hogy a kisgrafikáik is helyet kaptak vagy helyet fognak ott kapni. S persze - mint könyvtárosnak - meg kell említenem, hogy különösen vonatkozik ez az ex librisre, amely a kompozícióba szerkesztett felirat, a megrendelő személyiségéhez is valamilyen módon kötődő témaválasztás stb. révén sokak számára idegen lehet, holott ezek az alkotások sajátos színt képviselnek minden életműben. Ugyanakkor gyűjtésük a grafikai művészetek egy meghitt területének fejlődéséről, változásáról nyújt önálló, tanulságos képet. Azért, hogy szembe tudjunk nézni ezzel, s hogy fel tudjuk mutatni értékeit (és hogy gazdagodjunk mi és a szélesebb közönség is ezekkel az értékekkel) érdemes lenne nagyobb figyelmet fordítani, valamilyen szervezett lehetőséget keresni a kisgrafikák gyűjtésére a közgyűjteményekben.

36