Horváth László et al. (szerk.): Múzeum és kortárs képzőművészet. Az 1994. november 18-i szakmai tanácskozás anyaga - Hatvany Lajos Füzetek 12. (Hatvan, 1995)
Kocsis István: Gondolatok egy tanácskozáshoz
Gondolatok egy tanácskozáshoz KOCSIS ISTVÁN A kisvárosok közgyűjteményei a hazai szellemi élet végvárai. így van ez Hatvanban is. A Hatvány Lajos Múzeum és az Ady Endre Városi Könyvtár - a maguk intézményi jellegének megfelelően - figyelemreméltó gyűjteménnyel rendelkeznek. Belső szerkezeteik úgy alakultak az elmúlt évtizedekben, hogy az igényes látogató is talál bennük a maga számára információt és esztétikai élményt egyaránt. Az intézmények eltérő funkciója ellenére is sok a közös meghatározottság, amely eleve megköveteli, hogy az értelmes együttműködés, a kölcsönös segítség lehetőségeit kihasználják. A könyvtár és a múzeum munkáját azonos célok vezérlik, nevezetesen egy helyi társadalom - a lakosság - igényeinek a kielégítése, felkeltése, gyűjteményeik által. Azonosak a munka főbb elemei is, hiszen mindkét helyen jelen van a gyűjtő, a feltáró és a közreadó funkció, más-más információt hordozó dokumentumok, tárgyak, eszközök gyűjtésén, szakszerű feldolgozásán és minél szélesebb körben történő bemutatásán keresztül. A most tárgyalt témakörünkre szűkítve mondandómat, a képzőművészet egy könyvtárban nyilvánvalóan nem képek, szobrok, műtárgyak gyűjtésében nyilvánul meg, sokkal inkább az ezekről szóló, ezeket elemző szakirodalom felmutatásáról kell jelen esetben beszélnünk. Ennek a műfajnak a - sajnos anyagi okok miatt igen szelektív módon való - gyűjtése az együttműködés egyik gyakorlati megnyilvánulása is egyben. Kisvárosról van szó, amelyben az emberi, kollegiális kapcsolatok egyértelműbben, közvetlenebbül tudnak felszínre jutni. Ez egyben azt is jelenti, hogy a múzeum a saját szakkönyvtárába nem gyűjti olyan mélységig az irodalmat, mint az egyébként kellene, hiszen a Városi Könyvtár állománya „kéznyújtásnyira” van az ott dolgozók számára is. Ez a gyűjtemény - az esetleges hiányaival együtt - gazdag. Ä világ nagy képtárainak albumai, a szaklexikonok, egyéb alapvető kézikönyvek, a művészettörténet által számon- tartott mesterek albumai mind rendelkezésre állnak. Ugyanez jellemzi az esztétikai, művészettörténeti szakirodalmat és az újság, a folyóirattermést, a hely- történeti dokumentumok megőrzését. Tanácskozásunk emelkedett légköre ellenére is szólnunk kell arról a tárgyi valóságról, amely intézményi feltételként a munkánkat meghatározza, sok eset37
