Németi Gábor (szerk.): Vasutasok pokoljárása. A hatvani tüntetés megtorlása 1950-1953 - Hatvany Lajos Múzeum füzetei 11. (Budapest, 1991)
Az áldozatok visszaemlékezése - A hortobágyi Borzas-tanyán
az életemet mellette. El akartam felejteni azt a harmincnyolc hónapot amelyet ott átéltem. Új életet akartam kezdeni. Ezért nem is beszéltem idegeneknek a kitelepítésről: szabadulásom után a cukorgyárban dolgoztam, legközvetlenebb munkatársaim sem tudták, hogy én kitelepített voltam. Igaz, le se tagadtam, a személyi kartonjaimon rajta volt Gyerekügyek Az én idős nagyszüleim nem j ártak munkába. Őket kérték meg, hogy vigyázzanak a kisgyerekekre, amíg az anyjuk munkában van. Berecznének három kisgyermeke volt, mégis kénytelen volt munkába járni: a konyhára osztották be. A nagyszüleim tizenhat-tizennyolc gyerekre vigyáztak. Közöttük volt már nagyobb is, mint Fehér Kati, aki tizenhárom éves lehetett. Ő segített nekik. Berecz Andris viszont egy éves volt Őt az anyja beleszíjazta a kocsiba. Az meg csak állt és nézett. Az anyja lopott egy kis kenyeret a konyháról, azt beáztatta a vízbe, hazulról hozott kristálycukorba és a gyerek kezébe nyomta. Azt majszolta, a legyek meg sűrűn ellepték. Ilyen körülmények között az a csoda, hogy meg nem haltak azok a gyerekek. Az öregek csak arra vigyáztak, hogy meg ne egyék egymást. Ha összevesztek, igazságot tettek. Ők hozták el az ebédet, azt kiosztották nekik. A pici gyerekek anyját nem küldték távoli mezei munkára, hanem a konyhára osztották be. Ezek aztán munka közben lopva szakítottak egy-egy percet, hazahaza szaladtak és elrendezték őket -, de hát ez minden volt, csak nem gyermekgondozás. A húgom nem maradt ott velünk a táborban, mert a nagynéném, Katinka keresztanyja, aki Budapesten lakott, elhatározta, hogy magához veszi őt. Sehol nem álltak vele szóba, míg végül kihallgatást kért a Rákosi-titkárságon. Ott elmondta, hogy ő gyermektelen. Szeretné ezt a hatéves kislányt felnevelni a mostani szellemben, a társadalom hasznos polgárává. Meg is adták Muftinak az engedélyt. /Annyira szeretett volna gyereket, hogy velünk Muftinak hívatta magát./ El is vitte magával. Ezután a többi hatvani asszony is, aki szerette volna a rokongyerekeket elhozatni a Hortobágyról, hozzá ment tanácsot kérni. Az internált szülők megírták ugyanis a hatvani rokonoknak, lehetőség adódna a kisgyermekek hazavitelére, menjenek el a Muftihoz, kérdezzék meg tőle, mit kell tenni. Pontosan nem tudom hogyan, de egy idő után az apró gyerekeket rendre haza tudták vinni Hatvanba a hozzátartozók. 94
