Németi Gábor (szerk.): Vasutasok pokoljárása. A hatvani tüntetés megtorlása 1950-1953 - Hatvany Lajos Múzeum füzetei 11. (Budapest, 1991)
Hatvani vasutas családok internálása 1950-ben - Az állam és a katolikus egyház
Az állam és a katolikus egyház A feudalizmus korában hazánkban a katolikus egyház és az állam szorosan összefonódott. A polgári átalakulás során heves küzdelmek közepette 1894-95- ben újrarendezték az állam és az egyház viszonyát. Törvények biztosították a szabad vallásgyakorlatot és az úgynevezett bevett felekezetek állami támogatást kaptak működésükhöz. A Horthy-korszakban visszalépés történt e téren, amennyiben az izraelita felekezettől megvonták a korábban élvezett kedvezményeket. A felszabadulás után először az 1946-os köztársasági államformáról szóló törvény foglalkozott egyházi kérdéssel, amennyiben kimondotta a vallásszabadságot. 1947- ben megszüntették a vallásfelekezetek előjogait, kiváltságait. A vallásfelekezeteket egyenjogúnak minősítették, ha azok elismerték az állam rendjét és törvényeit. A katolikus egyház azonban ellenérzéssel fogadta a földreformot, a köztársaság kikiáltását, egyes vallásos egyesületek felszámolását, majd az iskolák államosítását. 1948- ban az MDP megalakulása és a proletárdiktatúra kinyilvánítása után napirendre tűzték az állam és az egyház teljes elválasztását. Ez önmagában véve haladó lépés lett volna, de ez a valóságban nem csak a szétválasztást jelentette, hanem az egyházak működésének a templomokra való korlátozását, később pedig nyíltan ki nem mondva az egyházak és a vallás teljes felszámolását tűzte ki a diktatúra. A kormányzat az "ötvenes években" először kétoldalú magállapodásokat akart kötni az egyes egyházakkal, hogy a korábban biztosított jogokat korlátozhassák. Ennek érdekében politikai manőverekkel, végső esetben koncepciós perekkel eltávolították az egyházak olyan vezetőit, akik határozott ellenállást tanúsítottak. 1948 végén sikerült is elfogadtatni az új megegyezéseket a protestáns és az izraelita felekezetek képviselőivel. A katolikus egyház vezetői azonban sokáig hajthatatlanoknak bizonyultak.Külö- nösen Mindszenty József esztergomi érsek, bíboros hercegprímás védelmezte a realitásokat figyelmen kívül hagyó következetességgel a katolikus egyház addigi pozícióit, jogait, intézményeit. Szinte provokálta a mártíromságot és ezzel a hívők százezreit sikerült megnyernie. Személye, beszédei, törekvései felbőszítették a Rákosi-csoportot, de ellenszenvet váltott ki a haladó antiklerikális gondolkodású emberekből, sőt a katolikusok egy részéből is. A kormányzat 1948-ban hiába javasolta a megegyezést több esetben, a katolikus egyház vezetői mereven elutasították a kétségtelenül hátrányos feltételeket tartalmazó javaslatokat. 10
