Németi Gábor (szerk.): Vasutasok pokoljárása. A hatvani tüntetés megtorlása 1950-1953 - Hatvany Lajos Múzeum füzetei 11. (Budapest, 1991)
Az áldozatok visszaemlékezése - A recski kényszermunka-táborban
kezdődjek a kő kitermelése azaz a bányászat. Miben állt ez a megelőző hatalmas és nehéz fizikai erőt igénylő munka kezdetleges szerszámokkal? Fadöntögetés, 1 űrészclés, darabokra szabdalás, faszállítás kézi erővel, depóba tárolása. Hegyet lefödő földréteg letermelése taligában, magunk készített trógliban, emberi erővel vontatott kordélyban történő szállítása, mely együtt járt a kő kitermeléséhez és felhasználásához szükséges plató párhuzamos kiépítésével. A táboron belül a kő elszállításához a járművek részére utakat kellett készíteni, melynek munkálatait úgyszintén nekünk kellett végezni, de bármilyen munka adódott, az mind a mi feladatunk körébe tartozott. Az volt a lényeg, hogy a rabok állandóan foglalkoztatva legyenek azaz mozogjanak. Napi háromszori étkezés volt 25 dkg kenyér fejadaggal, általában tarlórépa, bab, lejárt konzervek, krumplis tészta, olykor lencse főzelék és ehhez hasonlóak, reggelre zupa és váltogatva feketekávéval voltak a fő eledeleink szigorúan tartva a napi 1200 kalória értéket, amire szigorúan felügyeltek. Ilyen étkeztetés mellett a nehéz fizikai munka az emberek egészségi romlásához, míg végül a legyengüléshez vezetett. Ezzel azonban senki nem törődött az ÁVH részéről, mert változataiul hajszolták az embereket. Bármennyire igyekeztünk, bármennyire próbáltunk nehéz embertelen helyzetünkön segíteni mondjuk latrinára járással, a vesztesek csak mi lehettünk, melyért kemény retorzió járt és végül a fogda. A Talián brigádban elég sokáig dolgoztam, s az egyik nap Bakai Lászlóval azt a feladatot kaptuk, hogy a már elkészült kövesutat homokkal kell beterítenünk, melyhez egy kordét kaptunk szállító eszközként. Bakai eléggé elcsigázott állapotban volt, így pihentettem amíg én magam a kordélyt megraktam. Ezt Talián brigádvezető nyilván valaki figyelmeztetésére meglátta, s csak arra lékünk figyelmesek, amikor ordítozva kiabálta, hogy szabotáljuk a munkát és lecsavargózott bennünket. Erre az ÁVH-s felügyelő odajött, meghallgatok s annyit mondok, hogy ne próbáljunk szabotálni és elment. Megúsztok, gondoltuk mi, de este a bevonuláskor megállította a brigádot Lovász felügyelő s kérdezte Taliántól, hogy ki volt az a két szabotáló. Kiléptetek bennünket és a nagyfához kísért, ok hallgatott ki, minek következtében én 10 napi bentlakásos fogdát, napi két órai gúzsbakötéssel kaptam. A fogdában Vipla felügyelőt fogtam ki, aki guzsbakötök, és egész éjjel, vagy hajnalig tartott benne. Amikor kioldok, nekem esett, hogy milyen nagyúr vagyok, mivel nem mentem hozzá jelenteni a két óra lejártát. Ezért bírságot szabott ki, és kb. félórán kérészül alsónadrágra vetkőzve kint a szabadban csuklóztatott. Az éhség csillapítását ki így, ki úgy igyekezek enyhíteni. Fagyökér, különböző füvek, bogyók és nem utolsó sorban tölgyfa makk termésének, csigáknak fogyasztásával. Én a bogyókra specializáltam magamat és mégis beleestem a makkosok lebukásának sorába. Ekkor kaptam 15 napi éjjeli fogdát, ami azt jelenteke, hogy nappal dolgozni 71
