Németi Gábor (szerk.): Vasutasok pokoljárása. A hatvani tüntetés megtorlása 1950-1953 - Hatvany Lajos Múzeum füzetei 11. (Budapest, 1991)
Az áldozatok visszaemlékezése - A recski kényszermunka-táborban
A kezdeti időben, a lefejtés időszakában ki kellett irtani a bánya területén az erdőt. Az internáltak, mint a gályarabok, vállon hordtuk ki a méter vastag rönkfákat a hegyoldalról, a hegytetőről le a fűrész üzembe. Gyakran előfordult, hogy az államvédelmisták egy-két "polgárt" kiemeltek a sorból. Szerencséje volt, ha csak a rönkfákat dobták a lábára. Volt azonban olyan, akit annyira "megsimogattak", hogy amikor rátaláltunk, járni sem tudott, úgy kellett bevinni a kórházba. Engem Recsken akkor vertek meg, amikor egy ávóssal beszélgettem. Azt kérdezte az ávós tiszt nagy pökhendien, hogy engemet miért hoztak ide.-Azért-mondom-, mert Rákosi elvtárs annyira biztos lábon áll, hogy még egy tizennyolc éves gyerektől is megijedt. Mondanom sem kell, hogy megkaptam érte az érdemeim elismerését. Az ávósok közül leginkább emlékszem a Sísapkásra, aki az operatív csoport vezetője volt. Ó kezdettől a végéig ott maradt Recsken. Őt átvette a Büntetésvégrehajtási Intézet az egész operatív csoporttal együtt. Aztán volt egy, akit Cigánynak hívtunk. Ó egészségügyi felcser volt alhadnagyi rangban. Volt az ávósok között néhány, aki a legnagyobb szadista hajlamot mutatott. A nevüket nem tudhattuk, csak ahogy magunk neveztük el őket. Volt: a Makaróni, Repetya. Repetya Recsk környéki paraszt gyerek volt. Makaróni táborparancs- nok-helyettes volt, miskolci. /Őt megtalálták, megismerték, de elzárkózott minden nyilatkozattól./ Volt egy Mester nevű. Ez volt a legszadistább. Ö volt a fogdaparancsnok, mert jól tudta kínozni az embereket. Szokása volt, hogy amikor bevitték a szerencsétlen embert a fogdába, akkor gúzsba köttette, de úgy, hogy abban köszönet nem volt. Utána letették elé a csajkát: - Na! Egyél! A szerencséden odafordult, hogy próbáljon enni, mint a malac vagy a kutya. Ekkor belerúgta az arcába a csajkát. Ehhez hasonló "játékokat" csinált. Volt a Számadó. Ez állítólag főhadnagyi rangban volt. Ezt azért hívtuk Számadónak, mert ha ő volt az ügyeletes tiszt, hat órakor megkezdte a létszámellenőrzést, de még kilenc órakor sem volt takarodó, mert a létszám nála soha nem egyezett. 1951 februárjának vége felé a táborból megszökött három polgár. Sajnos ismeretlenek voltak. Azt sem tudták, hol vannak. Huszonnégy órán belül el is kapták őket. Nem láttuk mit csináltak velük, de a hangokból következtetni lehetett arra, hogy nem tejes kávéval kuglóffal kínálták meg őket. Volt egy földalatti bunker. Négy méterszer négy méteres gödör, másfél méter mély. Abba vágták be a szerencsétleneket. Három, három és fél hétig benne voltak éjjel-nappal. Ebben a veremben nemcsak ők voltak, hanem később mások is. 65
