Németi Gábor (szerk.): Vasutasok pokoljárása. A hatvani tüntetés megtorlása 1950-1953 - Hatvany Lajos Múzeum füzetei 11. (Budapest, 1991)

Az áldozatok visszaemlékezése - A recski kényszermunka-táborban

Ez az élet folyt 1952 áprilisáig. Március végén, április elején arra ébredt fel a tábor, hogy noha az este még az ávósok zárták be az ajtókat, másnap reggel már szürke egyenruhás katonák /?/ nyitották ki.

Meg voltunk döbbenve. Mi történt itt egy éjszaka leforgása alatt?

Akkor volt ott egy Tóth Gyula nevű büntetésvégrehajtási ezredes. Őt nevezték ki táborparancsnoknak. Az előző táborparancsnokot leváltották a sorozatos szökések miatt. 1951-től 1952-ig három ávós táborparancsnokunk volt. Hogy azokat hogyan hívták, azt nem tudhattuk. Mire Tóth Gyula átvette a parancsnokságot, a

A recski tábor ÁVH-s őrszemélyzete kb. 1951-ben A Leg. Tört. Múz.-ban

Zerge hegyet teljesen megtisztítottuk, megkezdődhetett az intenzív kitermelés. A bányát átvette a Bányaipari Nemzeti Vállalat. Nem mondom, attól kezdve száz- nyolcvan fokos fordulatot vett a tábor élete.

Igaza van a közmondásnak: "Amilyen a főnők, olyan a beosztott." Ez itt is érvényesült. A táborparancsnok tisztességes, becsületes volt. Ő kereken, perecen az emberek előtt megmondta: -Kérem! Itt önöknek egy kötelessége van: Dolgozzanak!

Jó, nem mondom, a bánásmód ezután nem volt olyan brutális. Szóbeli letolások 66