Németi Gábor (szerk.): Vasutasok pokoljárása. A hatvani tüntetés megtorlása 1950-1953 - Hatvany Lajos Múzeum füzetei 11. (Budapest, 1991)
Hatvani vasutas családok internálása 1950-ben - A családtagok elhurcolása
dúlt, hogy védjék meg, mert az apjuk után őt is elhurcolják. Azok hangos sivalkodásba kezdtek. Jolsvai Irén frissen érettségizett kislány sírva borult az asztalra, amikor közölték vele a szörnyű határozatot. A legtöbb asszony azonban néma megdöbbenéssel vette tudomásul az utasítást, és kapkodva igyekezett összecsomagolni. Jolsvai Béláné megtagadta a kitelepítési határozat aláírását, de ez nem zavarta az ávósokat. Ettől függetlenül elkezdték a teherautóra felrakni azokat a holmikat, amit jónak láttak, ugyanakkor megfélemlítésül Jolsvainét gépkocsival bevitték a városi rendőrkapitányságra. Ott tartották egy ideig, majd visszavitték a lakására. Majer Mihályné ellenállása is kimerült annyiban, hogy nem írta alá a határozatot, és nem volt hajlandó csomagolni. Az ő holmiját is az ávósok voltak kénytelenek a kocsira rakni. Az aláírástól vonakodó asszonyok ellenszegülését félrevezetéssel szüntették meg: azt hazudták, hogy férjükhöz viszik a családot. A férjük már előrement a Horto- bágyra, hogy előkészítse a család számára a lakást. A kitelepítést irányító parancsnok azt az utasítást adta, hogy minden szükséges holmit csomagoljanak össze és rakjanak fel a teherautóra. Erre egy órát engedélyeztek. Nem csoda, hogy ilyen körülmények között nem a legcélszerűbben válogatták össze a holmikat. Egyik családban ezt, a másikban mást tartottak fontos nak. Általában ruházati cikkeket, ágyneműt, edényeket, élelmiszert és egy- két bútordarabot: ágyat, asztalt, széket. Elvétve szekrényt, asztaltűzhelyt, varrógépet, sőt olykor állatot is felraktak a kocsira: Jolsvaiék disznót, Ludvigék kecskét, hogy legyen tej a gyerekeknek. Az állatokat ládába zárták vagy deszkákkal kerítették el. A kitelepítés során az államvédelmisták egyik-másik háznál házkutatást is tartottak: Ignatovitséknál mindent átkutattak, még az ágyneműt is megszaggatták: fegyvert kerestek. Zsákaiéknál "lőszert találtak", amit ők maguk dugtak el, Dévényiéknél egy katonai látcső volt a bűnjel, amit megtaláltak, Pásztoréknál összetörték a lakásban lévő szentképeket. Balázs Jánoséknál viszont nem keresték és nem is találták meg a templomból hazamentett aranykelyhet, amit az asszony párnába rejtett. A családtagokat kíméletlenül kitelepítették. Nem adtak felmentést sem szoptató anyának, sem csecsemőnek, sem mozgáskorlátozott gyermeknek. Szigorúan vég- rehajtották a család kitelepítésére vonatkozó határozatot, sőt túl is teljesítették néhány esetben, mert például a Vásárhelyi családdal együtt elhurcolták a lakásban talált nagyszülőket is, Farkasékkal a nagymamát, noha ők nem voltak rajta a kitelepítendők listáján. Majdnem erre a sorsra jutott Zsákai Lászlóné édesanyja is, aki csak látogatóban volt a veje névnapján. Szerencséjére a lánya találékony40
