Németi Gábor (szerk.): Vasutasok pokoljárása. A hatvani tüntetés megtorlása 1950-1953 - Hatvany Lajos Múzeum füzetei 11. (Budapest, 1991)

Hatvani vasutas családok internálása 1950-ben - Átmenő tábor Kistarcsán

egészségügyi vizsgálat, tífusz elleni oltás következett. Ezután "ezredekbe" osztották őket. Az ezredeket szigorúan elkülönítették egymástól. Berecz Kálmán és fia úgy helyezkedtek, hogy külön kerülhessenek. Abból a meggondolásból, hogy így nagyobb valószínűséggel megmarad legalább az egyikük. Ezután nem találkoztak a szabadulásukig.39

Farkas Mihály is megőrizte emlékezetében, hogy először egy nagyon vizes fogdába tették, amelynek a faláról folyt a víz, amelyet óránként fel kellett mosni a padlóról, pedig nem is volt esős idő. A padlón csak rövid ideig tudtak állni, annyira nedves volt. Egész nap a priccsen ültek vagy feküdtek. Később rendezett helyre kerültek. Megengedték nekik az olvasást sőt sakkozhattak is.40 Jávori Szilárdnak különösen emlékezetes volt a Kistarcsára való megérkezés. Behajtották őket egy nagy terembe, ahol arccal a fal felé kellett állniuk. Mögöttük ott járkált az őr, aki nem engedte meg, hogy szétnézzenek. Vásárhelyi János, aki gyenge fizikumú ember volt, összeesett. Az ávós őr egy vödör vizet öntött rá. Magához térése után ismét a falhoz állították.

Kulacsik Ferencnek is kedvező tapasztalatai voltak Kistarcsáról. Itt találkozott először a szolidaritással. Mint fiatal fiút egy apa és a fia: Urbánék pártfogásba vették. Mindketten pilóták voltak internálásuk előtt. Kettejük között adtak neki fekhelyet. Más internáltak is juttattak neki egy kis ennivalót, mert gondolták, hogy a növésben levő fiúnak kevés az, amit a közös konyháról kap. Még a fegyőrök között is volt egy kisvárdai származású, aki pártfogásba vette. Meg is fizette az árát, mert később őt is internálták, amiért engedékeny volt a rabokkal. Kulacsikot valószínűleg ő juttatta be konyhai munkára, mert ott bővebben juthatott ennivalóhoz. Viszont a hideg kövön való mosogatások következménye korai reuma lett. Innen végre írni lehetett haza, de csak a legszükségesebbet: itt vagyok, jól vagyok, csomagot küldhetnek, látogatóba jöhetnek.

Kistarcsán a saját ruhájukban voltak, legalábbis az első hónapokban. Illés Jánost azonban néhány hónap múlva, amikor a Hortobágyról hazakerült kislánya meglátogatta, csíkos rabruhában látta.

A kistarcsai tábor hatvani foglyai: Aradi István, Balázs János, Balogh Jánosné/sz. Zsákai Julianna/, Balogh László, Berecz György, Berecz Kálmán, Bodonyi Tibor, Csabli Lajos, Dévényi/Donkó/János, Farkas Erzsébet, Farkas Mihály, Fehér Illés, Fister Tiborc orvostanhallgató, Garami Ferenc vendéglős, Hódi Gizella, Ignato- vits Sándor, Illés János, Jávori János, Jávori Szilárd, Kardos István, Kulacsik Ferenc, Kiss Miklós, Ludvig Károly, Majer Mihály, Matula József, Nagy Antal, Nagy József, Palkó János, Pásztor Antal, Szabó Zsigmondné, Széles György, Szilágyi János, Vásárhelyi János, Vass István gazdálkodó, Wolf Alajos, Zsákai László.

36