Németi Gábor (szerk.): Vasutasok pokoljárása. A hatvani tüntetés megtorlása 1950-1953 - Hatvany Lajos Múzeum füzetei 11. (Budapest, 1991)
Hatvani vasutas családok internálása 1950-ben - Az Andrássy út 60-ban
Ennek eredete visszavezet a tanácsköztársaság idejére, amikor a dunántúli vasutasok sztrájkja szegült szembe az akkori diktatórikus vezetéssel. A Horthy-korszakban, az osztályharcos szocialista vasutasok eltávolításával, az átlagosnál közismerten magasabb fizetésekkel a vasutasságot sikerült az ellenforradalmi rendszer megbízható támaszává tenni. Már ezért is munkásarisztokratáknak tekintették Rákosiék a vasutasságot, de igazában nem is tartották őket munkásoknak, mert nem értéket termelő dolgozók voltak. Moldova György könyvéből tudj uk, hogy nemcsak Hatvanban, hanem Záhonyban is tömegesen telepítették ki a vasutasokat az ötvenes években.33/a Megvolt tehát az akarat a hatvani vasutasokkal való leszámolásra a helyi és az országos vezetőkben. Szükség volt azonban még egy szervre, amely ennek a kívánságnak eleget tesz: a fegyelmi bizottságra. A MÁV Vezérigazgatósága, Csanádi Györggyel az élen kész volt eleget tenni a jogsértő követelésnek, és eleget tett a fegyelmi bizottság is. Pedig a fegyelmi eljárás lebonyolítása nem tanulatlan, képzettlen "népi káderekre" volt bízva, hanem dr. Lelkes Józsefre és társaira, akinek dr. Lantos Györggyel az élen tudniuk kellett jogi képzettségüknél fogva, hogy amit tesznek, ellenkezik a természetes igazságérzettel és a jogi szabályokkal egyaránt. Ez a fegyelmi eljárás méltán illeszthető be "az ötvenes évek" koncepciós pereinek sorába még akkor is, ha ez nem bírósági, csak munkaügyi eljárás volt. A hatvani vasutasok elleni igazságtalan eljárás ezzel azonban nem ért véget. Sokkal súlyosabb megpróbáltatások következtek rájuk: El kellett hagyni nemcsak a munkahelyüket, hanem az otthonukat is: több mint negyvenen, éveken keresztül intemálótáborban szenvedtek. El kellett válni a családjuktól is: asszonyukat és gyermekeiket kitelepítették a hortobágyi intemálótáborokba. Családi házukat államosították, ingóságaikat kisajátították. Az Andrássy út 60-ban Legelőször az újhatvani szerzeteseket indították útnak Budapest felé. Megbilincselték és a tüntetést követő kedden hajnalban négy óra tájban teherautóra szállították őket. Maga a szállítás is megalázó volt, mert kezdetben térdelniük kellett a kocsi padlóján. Közben a kisérők szidalmak özönét zúdították rájuk, elmondva őket mindenféle népnyúzó-grófi származékoknak. Csak akkor lepődtek meg, amikor megtudták, hogy valamennyi szerzetesnek kétkezi dolgozók a szülei. Kriszten Ferenc rendfőnök szabósegéd fia, az Aurél atya apja uradalmi béres volt, az András atya édesapja uradalmi juhász, Veres János kisbirtokos paraszt szülők-
