Németi Gábor (szerk.): Vasutasok pokoljárása. A hatvani tüntetés megtorlása 1950-1953 - Hatvany Lajos Múzeum füzetei 11. (Budapest, 1991)
Hatvani vasutas családok internálása 1950-ben - A tüntetés eseményei
bombák hatására az épület berendezése elégett, még a parketta sem maradt meg. Erre az időre nagyjából helyreállították a károkat, de még megvoltak a rongálás maradványai. A szerzeteseket szállító teherautók nem tudtak beállni a kolostor szűk udvarára, de az államvédelmisták talán nem is akarták elkerülni a nyilvánosságot. A barátokat és az apácákat kihívóan a templom lépcsőjére telepítették, hogy az utcai járókelők is láthassák őket. Egy idő után mégis jobbnak látták beterelni őket a kolostorba, meghagyva nekik, hogy a kolostort egyelőre nem hagyhatják el. Egy szobába kerültek a szerzetesek, a másikba az apácák zsúfolódtak össze, mint a táborlakók. A helybéliek még ágyakat sem tudtak biztosítani a számukra: szalmát terítettek a padlóra, az lett a fekhelyük. Balázs Lajos városi párttitkár: "Más városokból is érkeztek az újhatvani zárdába apácák és vezető szerzetesek.Az apácák ott sírdogáltak a kolostor kertjében. Már reggel nyolc óra tájban elterjedt a híre a kitelepítésnek a hívek körében, és megkezdődött a lázongás."5 Először a környéken lakók Egyeltek fel arra, hogy a templom körül rendkívüli események történnek. Binder Géza vasutas: "Ott laktunk a MÁV bérházban, ahol a tüntetés volt. Az ablakból mindent láthattunk, nem kellett odamenni sem. Láttuk, amikor a ferences papokat elvitték. Rengeteg ember összejött ottan."6 A csoportosulás további résztvevői az utcai járókelőkből kerültek ki. Az a hétfői nap igen mozgalmas volt Hatvanban. Akkor kezdődött az aratás, akkor mentek a cukorgyári munkások munkába/a borsó kampány kezdődött/, akkor volt a beíratás a közelben levő általános iskolában. Nagyon sokan jártak-keltek az utcán. Hamarosan elterjedt az esemény híre az egész városban. Jöttek a hívek és a kíváncsiskodó emberek. A létszám jelentősen megnőtt a délutáni órákban, amikor a munkaidő leteltével a cukorgyárból, a pályaudvarról és más munkahelyekről hazatérhettek a dolgozók. Természetesen csatlakoztak a tömeghez nagyon sokan az istentiszteletre összegyűlt hívek közül. A tömegben sok volt az idős ember és a gyermek, de voltak java korabeli vasutasok, cukorgyári munkások, értelmiségiek és parasztok, ráérő nyugdíjasok, háziasszonyok, vakációzó diákok. Dobai Zoltánná; "Nagy tömeg gyűlt össze az utcán. Főleg sötét ruhás öregemberek és bő szoknyás öregasszonyok."7 A tüntetésben tevőlegesen csak a tömeg egy része vett részt, mások a közelben állva kíváncsian figyelték a fejleményeket. Nem számoltak azzal, hogy a puszta jelenlétükkel hozzájárulnak a tüntetés hatásosságához, amiért később egyeseknek nagyon súlyos árat kellett fizetni. Hogy mennyien lehettek a résztvevők, azt pontosan nem számolta meg senki, természetesen. A létszám különben is változott. Délben kevesebben voltak, mert 14
