Németi Gábor (szerk.): Vasutasok pokoljárása. A hatvani tüntetés megtorlása 1950-1953 - Hatvany Lajos Múzeum füzetei 11. (Budapest, 1991)

Az áldozatok visszaemlékezése - A hortobágyi Kónya-tanyán

Akkor egy pár gyereket hazahoztak, hazakérvényeztek. Addig a többi gyerekkel volt, azok vigyáztak rá.

Egy ideig fabarakokkban laktunk. Magasan összegyűlt benne a juhtrágya. Azt kellett kihordanunk. Amikor kihordtuk, ki kellett meszelni. Szalmát terítettek le és egyszercsak mondták, hogy menjünk oda, foglaljunk helyet magunknak, mert ott fogunk lakni. Amikor rám került a sor, azt mondtam, én nem megyek oda, én nem viszem oda a gyerekeimet, abba a bűzbe.

A rendőr rám ordított:- Ne pofázzon annyit, hanem foglaljon helyet!- Én nem megyek - mondtam - itt lőjön agyon a gyerekeimmel, de oda be nem megyek.

Nem is mentem be. Ott maradtam a barakkban. Az fából volt.

Az iskolás korú gyerekek tanítása már az első év őszén megkezdődött. Volt ott tanítónő is elhurcolva. Volt még ott egy dunántúli fiú is, aki gimnazista volt akkor. Ó a fölső tagozatos gyerekeket tanította. Balmazújvárosról jöttek vizsgáztatni őket.

Bemenetel a faluba

Voltam én is Balmazújvároson, amikor orvoshoz vittek. Más alkalomból nem lehetett oda bemeni, de sehova se.

Az élelmezésről

A közös konyháról hat vagy nyolc forintért kaptunk egy adag ételt. Ebben volt a reggeli: egy szedőkanálnyi feketekávé üresen, csak. Ebédre valami kétféle, vacsorára pedig ugyancsak a kávé.

Kapcsolat a szabadokkal

A szabadoknak először nem volt szabad velünk beszélni. Első időben nagyon haragudtak ránk a balmazújvárosiak. Úgy gondolták, hogy mi oda tolakodtunk. Később aztán elmagyaráztuk nekik:- Jó emberek! Ránk ne haragudjanak! Nem mi akartunk idejönni. Minket csak elhurcoltak. Ne haragudjatok ránk érte! így aztán később kibékültek velünk. Belátták, hogy mi nem magunk mentünk oda, hogy ők ne tudjanak dolgozni. Aztán nagyon jól kijöttünk velük. Eleinte az ilyen beszélgetésekre akkor kerülhetett sor, amikor a rendőrök nem láttak bennünket.

Később aztán különbözőképpen segítettek nekünk. Ha megkértük őket, vásároltak nekünk Balmazújvároson vagy feladták a levelünket, ha büntetésben voltunk.

109