Németi Gábor (szerk.): Vasutasok pokoljárása. A hatvani tüntetés megtorlása 1950-1953 - Hatvany Lajos Múzeum füzetei 11. (Budapest, 1991)

Az áldozatok visszaemlékezése - A hortobágyi Kónya-tanyán

-Na most. Most fognak agyonlövöldözni bennünket. Most fognak kivégezni bennünket. Borzasztó érzés volt.

De azért volt közöttük egy rendes ember is. Ez odahívott az autó mellé és azt mondta: - Hoztam maguknak egy kis ennivalót. Most már menjen fel az autóra, egyen maga is, hogy a gyereket meg tudja szoptatni!

Nagyon rendes volt ez az ember köztük. Aztán estefelé, már alkonyat volt, amikor tovább indultunk, de akkor már nem nagyon sokat mentünk, mert a Kónya-tanyá- hoz hamar odaértünk. Akkor ott leraktak oda a rétre bennünket. Az autók elmentek. Rendőrök maradtak ott velünk. Rendőrök.

Birkaistálló Kónyán, a hatvaniak elsó szállása

Volt egy ilyen fészer féle. Stafnikon állt. Biztosan a birkáknak volt a helye. Ott húzódtunk meg. Ez volt az első éjszaka.

Voltak ott már férfiak a Dunántúlról, akiket odarendeltek, hogy "na, jöjjenek és pakolják le az asszonyokat meg a gyerekeket!"

Aztán nem sokat vacakoltak velünk. Talán egy napot voltunk otthon vagy kettőt. Hamarosan sorakozó volt és dolgozni kellett menni. A gyerekek ottmaradtak.

107