Németi Gábor: Dolgozatok Hatvan múltjából: Hatvan lakói a honfoglalás előtt - Hatvani Füzetek, Új folyam 1. (Hatvan, 1996)
jelentős részben a kelták hagyatéka, amelyet a Nemzeti Múzeum gyűjteményében helyeztek el. A leletek közül kiemelkedik jelentőségével egy díszes kivitelű vaskard, amelyet azóta már a szakirodalomban hatvan-boldogi típusú kardként emlegetnek. A további tárgyak közül megemlíthetők: üveggyöngyökből álló gyöngyfűzér, bronz karperec, vasfokos, vaszabla, szekérkerékre való pántok (ráfok), őrlőkövek, ruhakapcsok és igen sok cserépedény. Századunk ötvenes éveiben gyümölcsöst telepítettek Hort határában, a Fáy tanya területén. A hármas számú országút közelében került elő gazdag kelta emlékegyüttes, amelyet a hatvani Teliér Sándor MÁV tiszt méhészkedés közben gyűjtött be és ajándékozott nekem, én pedig az egri múzeumnak, mert akkor még Hatvanban nem volt múzeum. E tárgyak közül legérdekesebb egy hatvan-boldogi típusú összehajlított vaskard (túlvilági használatra), kés, birkanyíró olló, dárdahegy és pajzsdudor. Hatvan és Heréd között keltakori temetőt figyeltek meg 1957-ben. Valószínűleg innen került a hatvani múzeum gyűjteményébe egy hólyagos karvédő. Boldogról Szántó Lóránt egy kelta tálat gyűjtött be és ajándékozott a gyöngyösi Mátra Múzeumnak. Lőrinciben is felszínre kerültek kelta hagyatékok. 1967-ben a Gulyakúti homokbányában talált Zsiga Imre két cserépedényt két méter mélységben. Az M3-as autópálya építése alkalmával, 1979-ben, a hatvani-salgótarjáni csomópont közelében, Bajpuszta területén kerültek felszínre kelta sírok, melyekre Lehotai László figyelt fel. Az eset bejelentése után az egri múzeum régésze, Szabó János Győző végzett itt leletmentő ásatást. Az út építésekor a domb átvágása során igen sok sír elpusztult, de annyit meg lehetett állapítani, hogy itt egy kelta temető volt, amelyből két bolygatott sír anyagának egy részét sikerült begyűjteni. A minden bizonnyal hamvasztásos sírok mellékletei közüli elsőként két vas-lándzsahegy érdemel említést, de sokkal figyelemreméltóbb a cserépedények egyike, a 31 cm átmérőjű szarvas-füles tál, amelyet gazddagon elláttak dombordíszekkel és egy állatfej szobrocskával. További lelőhelyek Hatvan területén: Szmetena József Hámán Kató utcai (ma Szent Mihály utca) lakos egy kelta tálat ajándékozott a hatvani múzeumnak az 1960-70-es években. A Delelő utcában Szabó János Győző az itteni homokbányában végzett leletmentő ásatást 1970-ben, amelynek során több kelta-kori lakógödröt is feltárt. Valószínűleg innen került már korábban a hatvani múzeum gyűjteményébe két kelta cserépedény. A Tüzér utcában a Papp József háza előtt vezeték ásásakor került felszínre egy nagyméretű cserépuma töredéke, amelyre Horti Kálmán figyelt fel, és amelyet aztán Gál József múzeumbarát juttatott el a hatvani múzeumba 1989-ben. 12 Az Ifjúság útjai tömbházak építésekor Szabó János Győző leletmentő ásatást irányított, amelynek során nemcsak bronzkori leleteket találtak, hanem egy kelta lakógödröt is. Ugyanitt később Szántó Lóránt hozott felszínre több kelta cserépedénytöredéket. Nagygomboson, a római őrállomás feltárásakor, 1967-68-ban kelta kerámia töredékeket hoztak felszínre. A kelták életmódját legfőképpen azzal lehet jellemezni, hogy virágzott körükben a vasművesség. Vasból készítették fegyvereiket, szerszámaikat, ékszereiket, edényeik egy részét. A fegyvereket és az ékszereket olykor elektronhéj burkolattal látták el. Iparszerűen művelték a fazekasságot is. Edényeiket fazekas korongon alakították, aminek következtében a köznapi darabok díszítésére kevesebb gondot fordítottak, de az ünnepi, kultikus edényeket művészi színvonalon állították elő. A cserépedényeiket egyenletesen, jellegzetes középszürke színűre tudták kiégetni, amelyeket jól meg lehet különböztetni más korok készítményeitől. A vidékünkön talált vas zablák, szekérpántok azt mutatják, hogy életükben fontos szerepe volt a lótenyésztésnek. A lovat harc közben is hasznosították, de szállításra is befogták. A ló mellett foglalkoztak szarvasmarha tenyésztéssel is. A kisebb állatok közül a juhot tenyésztették, amelynek húsán, tején kívül a gyapjút is hasznosították. A sertéstartásra disznószobrocskák utalnak. A más vidékeken előkerült leletekből következtetni lehet arra, hogy a kelták a korábban itt élt népeknél fcjletteb földművelést folytattak. A faekére vas papucsot húztak, vassarlókkal, kaszákkal arattak. Búzát, árpát, rozsot és kölest termeltek. A hatvani pályaudvar területén előkerült kettős malomkő mutatja, hogy a gabonát kézimalommal őrölték, a kenyeret pedig boltozatos kemencében sütötték. Szellemi életükről keveset árulnak el a leletek. Annyit azonban tudunk róluk, hogy totemisztikus hiedelmeik voltak. Egyes törzseik körében például elterjedt volt a vadkan tisztelete. A hatvani ásatások alkalmával feltárt sírok mutatják, hogy hittek a túlvilági életben, hiszen a halottakat eltemették, sőt útravaló élelmet és használati eszközöket is tettek melléjük. Vidékünkön a kelták törzsi keretek között éltek, nem jutottak el az államalapításig, de annak küszöbéhez érkeztek. Kialakult körükben a vagyoni különbség, és kísérletet tettek a pénzverésre is. Mielőtt eljutottak volna az államalapítás fokára, a Dunántúlon a rómaiak hajtották őket fennhatóságuk alá, a Duna-Tisza közén pedig a rómaiakkal egyidőben benyomuló szarmaták vették át az uralmat. A szarmata-jazigokkal szövetségben vagy nekik meghódolva még sokáig élhettek vidékünkön, míg el nem tűnt nyomuk a népvándorlás viharos századaiban. 13
