Németi Gábor: Dolgozatok Hatvan múltjából: Hatvan lakói a honfoglalás előtt - Hatvani Füzetek, Új folyam 1. (Hatvan, 1996)
Mint az előadottakból kitűnik, városunkban és környékünkön úgynevezett tervásatásra eddig még nem került sor, amely a kelta lelőhelyek feltárására irányult volna, anyagi és személyi feltételek hiányában. Pedig a leletmentő ásatások eredményei és a szórványosan előkerült leletek azt bizonyítják, hogy megérné a fáradságot. Különösen érdemes lenne a bajpusztai lelőhelyet feltárni, méginkább a csányi úti MÓL üzemanyagtöltŐ-állomás mögötti magaslatot. Ennek közelében a termelőszövetkezet III. sz. üzemegysége területén az 1960-as évek végén silógödröt ástak, amelyet Szabó János Győzővel felkerestünk terep- bejárás során és igen sok kelta cserépedény töredékre bukkantunk a kitermelt földben. A közelben lévő magaslat minden bizonnyal kelta lelőhelyet őriz, amelynek feltárását az is megkönnyítené, hogy sem építmények, sem gyümölcsös nincs rajta. A szarmaták Hatvan földjén Az ókori Oroszország déli területeiről érkeztek a Kárpát medencébe a szarmaták azzal egyidőben, ahogy a rómaiak megszállták a Dunántúlt. Egyik törzsük, a jazigok az Alföldön telepedtek le. A korai letelepedés Ferenczy szerint a Duna- Tisza közének északi részén történt. Az itt talált dákokkal és keltákkal kölcsönösen hatottak egymásra. Ez megmutatkozik abban is, hogy a jazigok agyagedényei nagyon hasonlítanak a keltákéhoz. Sírjaikban találhatók keltáktól eredő ékszerek: gyűrűk, ruhakapcsok. Kereskedtek a rómaiakkal is, amit a sírokban talált tükrök, fibulák, cserépedények, római pénzek tanúsítanak. A kezdeti időszakban azonban még fellelhetők hagyatékukban az oroszországi hazájukból származó termékek is: edények, gyöngyök, hegyikristály-függők. Itteni életük folyamán többször indítottak támadást a szövetségeseikkel együtt a római területek ellen, de voltak békés korszakaik is, amikor a római kereskedők bejártak a szarmaták földjére vagy keresztül utaztak azon. Eredetileg nomád életmódot folytattak, a későbbiek során egyre inkább felhagytak a vándorlással, az állattenyésztés mellett egyre nagyobb szerepet kapott megélhetésük biztosításában a földművelés. 260 táján ide települt a szarmaták másik törzse is: a roxolánok, akik, az Al- Duna vidékéről költöztek északabbra. A IV században egy harmadik szarmata törzs is betelepült az Alföldre: az alánok. A háromszázas években újabb és újabb germán törzsek törtek be a Kárpát medencébe, amelyek egyaránt fenyegették a rómaiakat és a szarmatákat is. A közös veszély összefogásra ösztönözte a korábbi ellenségeket. A szarmaták a keleti támadók elleni védekezésül északi-keleti határaik mentén hatalmas védőárok rendszert építettek, amelynek nyomai a mai napig fennmaradtak, és 14 amelyet a köztudat Csörsz-árok néven tart számon. Az építési munkák irányításában részt vettek a római szakemberek is, akik a római limes kiépítése folyamán gazdag tapasztalatokra tettek szert. A népvándorlás megújuló hullámait a szarmata-római szövetség sem tudta feltartóztatni. Elesett Pannónia és a szarmaták is kénytelenek voltak részben elköltözni, másrészt behódolni a hunoknak. A hun birodalom felbomlása után a szarmaták is visszanyerték a függetlenségüket egy rövid időre, de aztán a gótok, majd az avarok uralma alá kerültek. Ettől kezdve emlékük az idők homályába vész, László Gyula azt sem tartja lehetetlennek, hogy egy részük megérte a honfoglalást és beolvadtak a magyarságba. Hatvan területén szinte mindenhol megtalálhatók a vándorló életmódot folytató szarmaták ittlétének nyomai, ezért valamennyi leírását meg sem lehet kísérelni. Csak a legfontosabbakat vehetjük számba. A tizenkilencedik század végén Posta Béla végzett leletmentő ásatást a rendező-pályaudvar építésével kapcsolatban, amelynek során a gazdag kelta leletek mellett késő-szarmata sírleletek is napvilágra kerültek. Ezen kívül nevezetesebb lelőhely található a Görbeéren, az egykori Bóha-tanya közelében. Ugyancsak ezen a vidéken, a már lebontott Tiizson-tanya mellett vezetett el a szarmaták által létesített Csörsz-árok, amely Csány felől haladt a Zagyva felé, és amelyet Patai Pál és Soproni Sándor derített fel hatvani gimnazisták segítségévet az 1960-as évek második felében. A Brindza-tanya környékéről korai szarmata, jazig szórvány leletek kerültek elő. Nagygomboson a honvéd sportpálya közelében ásatott ki Szabó János Győző szarmata sírokat. Ugyancsak Nagygomboson, a római katonai őrállomás feltárása során 1967-68-ban korai szarmata időszakból származó kerámia töredékek kerültek elő. A hetvenes években a termelőszövetkezet 3. sz. üzemegységének területén, a Csányi út közelében folyt ásatás, amelynek során gerendás építmény nyomait tárták fel egy szarmata lelőhelyen. A város belterületén sem hiányoztak a szarmata leletek. Nagy tömegű cserépedény töredékek kerültek felszínre a Báthory utcában a Kócziánék kertjében melegház építésekor. A Szabadság utcában vízvezeték lefektetésekor került elő egy szarmata cserépkorsó töredéke, amely háromarcú fejet formáz, római mintát követve. Az előkerült leletek legtöbbje korongon formált, jellegzetes szürke színű cserépedény és főleg cserépedény töredék, továbbá kör alakú malomkövek. E hétköznapi használati tárgyak mellett figyelmet érdemelnek az ékszerek: kerámia nyakláncok, bronz ruhakapcsok (fibulák), elektron fibulák és ékkővel díszített fülbevalók. Külön említést érdemelnek a kereskedelem révén beszerzett tárgyak: római gyártmányú cserépedény és a szórványosan talált római pénzek. Az elmondottakból kitűnik, hogy Hatvan területén bőségesen fellelhetők a szarmata hagyatékok. Eddig csak leletmentő ásatásokra került sor, pedig 15
