Németi Gábor: Dolgozatok Hatvan múltjából: Hatvan lakói a honfoglalás előtt - Hatvani Füzetek, Új folyam 1. (Hatvan, 1996)
Az új kőkor Hatvan területén is minden bizonnyal megfordultak az őskőkor vándor vadászai, de az első régészeti leletek, amelyek arról tanúskodnak, hogy emberek éltek vidékünkön, az újkőkorból valók (i. e. 5500-2500). Abban, hogy e helyen már több mint hatezer éve megvetette a lábát ember, döntő szerepet játszottak a természeti adottságok: A hegyek szorításából kilépő Zagyva vize biztosította az élet egyik legfontosabb feltételét, áradásaival termékeny és földművelésre is alkalmas síkságot alakított ki, medre lehetővé tette a vízi közlekedést, de a szárazföldi közlekedést választóknak is iránymutatóul szolgált. Fontos volt a megélhetés szempontjából, hogy itt találkozik az alföld a hegyvidékkel. A Mátra halmokká szelídült nyúlványai jó minőségű nyersanyagot szolgáltattak az agyagművesség részére, és kilátást biztosítottak a vadakat, ellenséget kutató emberi szem számára. A közeli hegyekből követ lehetett bányászni kőeszközök készítéséhez. Sajnos a régészeknek eddig nem állt módjában tervszerű ásatásokkal bizonyságot szerezni vidékünk újkőkori életéről, de a szórványosan előkerült régészeti leletek: csiszolt kőbalta, pattintott kőpengék, cserépedény töredékek arról vallanak, hogy a Zagyva mindkét oldalán laktak városunk területén újkőkori emberek. Ezek ismerték a kezdetleges kapás földművelést, amelynek segítségével már télre is tudtak magvakat tárolni. Tartottak háziállatokat. Ruházatukat már nem csak bőrből készítették, hanem a növények rostjaiból fonalat, abból pedig vásznat. A cserépedényeiket még puszta kézzel formálták, de a kezdeteken már túljutottak, aminek eredményeként képesek voltak közel ötven liter űrtartalmú hatalmas gabonatárolásra alkalmas edény égetésére. Barlangok, sátrak helyett már házakban laktak. A róluk valló leletek Óhatvanban a Temető utcában és a Csányi úton, az egykori palagyár közelében, Újhatvanban a Mátyás király utca elején (korábban Sztahanov utca) kerültek elő továbbá Sastelken, valamint a Papmalomnál (az M3-as autópálya és a 21-es út találkozásának közelében). A kerámia leletek alapján megállapítható, hogy aki itt éltek, azok a dunántúli vonaldíszes kerámia kultúrájának és az úgynevezett zselizi csoport kultúrájának emberei voltak, esetleg az említettek kortársai, szomszédai. Elképzelhető ugyanis, hogy a cserépedényeket nem az itt lakók készítették, hanem csere útján jutottak hozzá. E korban már annyi felesleget tudtak termelni, hogy módjukban volt azt elcserélni. Távoli vidékek lakói léptek egymással "kereskedelmi" kapcsolatba. Vidékünkön két kereskedelmi útvonal áthaladását következtettek ki: az egyik a kelet-nyugati útvonal, amelyen a tokaji hegyvidék kedvelt obszidián kőzetét szállították nyugatra, a másik pedig a Tisza mentén húzódó útvonal, amely több ponton elágazott, és az egyik elágazása a Zagyva mentén kapcsolódott az elsőként említett fő útvonalhoz. 3
