Berecz Mátyás (szerk.): Az Egri Vár Híradója 44-45. (Eger, 2013)

Tóth Viktória: Nils és Pocok kalandjai

földet értek és egy puha fűcsomón megpihentek. Összebújva együtt aludtak reggelig.

Másnap Akka ébresztette őket, a többiek pedig számycsapásokkal köszöntötték a váratlanul érkezett vendégeket a köddel borított tóparton.

Sokat beszélgettek a külön töltött időről és arról, hogy most merre fognak a vadludak repülni. Nils boldog volt, hogy együtt lehet régen látott barátaival. Megkérte a ludakat, hogy hadd mehessen velük barátaival, Mártonnal és Pocokkal a hosszú kalandozásokkal teli útra.

Minden évben ilyenkor repülnek délre a melegebb idő miatt, mesélte Akka. A tavasz hívja őket egy gyönyörű helyre, ahol a tojások biztonságban kikelhetnek, majd a fiókák boldogan játszhatnak a fénylő napsütésben.

Magyarország és Spanyolország volt az úti cél, amiről azt hallották, hogy nagyon szép helyek.

Kora reggel indultak Svédország felé. Többször megpihentek a szép erdőkben gyönyörködve. A ludaknak is nagyon tetszett a táj, de Pocok félve tekintett le. Márton megnyugtatta, hogy nem eshet le.

Sokáig tartott az út, hegyeken, völgyeken át. De végre eljutottak a gyönyörű hegycsúcsokkal szegényezett Magyarországra.

Egy csendes kis patakot követve szép városkába érkeztek. Annak hatalmas kertjében megpihentek. Kővel kirakott tópartja furcsa volt a vadludaknak, de boldogan fürödtek a napsütéstől átmelegedett vízben. A csapat nagyon fáradt volt, így aludni tértek, Nils és Pocok is aludhatott végre.

Későn keltek másnap, s a fürdéstől felfrissülve sétálni indult a két jóbarát. A virágokkal teli réten hatalmas fűszálak között bolyogva óriásokba botlottak.

Nagyon megijedtek, mert nem láttak még ilyet, hogy két nagy ember beszélgetés nélkül nézze egymást.

Sokáig eltartott, míg rájöttek, hogy csak szobrok, így megnyugodva folytatták útjukat, mivel tudták, hogy nem bánthatja őket senki. Tovább sétálva gyönyörködtek a tiszta vizet spriccelő szökőkútban. A körülötte

143