Berecz Mátyás (szerk.): Az Egri Vár Híradója 44-45. (Eger, 2013)
Jászberényiné Kovács Katalin: Pettson kirándulása Egerben
paradicsom volt számukra. Egészen jóra fordult a nap, állapította meg Findusz, amikor egy váratlan dolog történt.- Hol vannak a gazdáink? - kérdezte Cirmi.- Nem tudom. - kiáltotta Findusz és rögtön hozzátette: - Kapjál el, kapjál el! Cirmi utánaeredt és még hosszú ideig úgy szórakoztatták magukat, hogy végkimerülésig rohantak egymás elől. Aztán amikor már mozdulni sem tudtak a fáradtságtól, gondolták visszamennek Pettsonhoz és Tónihoz. Igen ám, de ahogy felértek a kazamatákból, sehol sem találták a két öreget. Hirtelen nagyon megijedtek és egy hangosbemondóra lettek figyelmesek.- Cirmi és Findusz! Ismétlem: Cirmi és Findusz! Ha halljátok e figyelmeztetést, azonnal szaladjatok a Püspöki Palota bejáratához. Ismétlem: azonnal szaladjatok a Püspöki Palota bejáratához! Ennek a fele sem tréfa, gondolták a macskák és szaporázni kezdték a lépteiket. Gazdáik már ott járkáltak fel-alá a megadott helyszínen.- Hol voltatok? Nagyon aggódtunk miattatok, már attól féltünk, hogy valami bajotok esett. Tóni nagyon mérgesen nézett a kandúrokra. Húzták is a fulüketfarkukat a megkerült jószágok. - Ez elő ne forduljon még egyszer, hogy se szó, se beszéd ilyen hosszú időre eltűntök. - nyugtázta Pettson a dolgot. - Most pedig alomars haza! Findusz és Cirmi annyira kifárasztották magukat a rohangálással, hogy alig bírták egyik lábukat rakni a másik után, de persze ilyen leszidás után nem mertek felkéredzkedni a gazdáik ölébe. És még büntetést is kaptak: mivel Findusz délelőtt kijelentette, hogy ő bizony többé be nem száll a liftbe, gyalog kellett felmenniük a tizedik emeletre, miközben Pettson és Tóni a lifttel kényelmesen felutaztak. A nyaralás első napján nem kellett altatni Finduszt, még le sem tette a fejét a párnájára már az igazak álmát aludta. A következő nap is tartogatott meglepetést a kandúrok számára. A Szépasszonyvölgybe indult a két öreg és nem nagyon akarták a borozgatáshoz magukkal vinni a két kandúrt. De ők könyörögni 137
