Berecz Mátyás (szerk.): Az Egri Vár Híradója 42-43. (Eger, 2011)

Nagy László: A gyöngyöspatai Szűz Mária plébániatemplom építéstörténetének kérdései

(az Aba-nemzetség), illetve egy abból származó család kezében volt. A XV század közepétől azonban a falu több család kezébe került, s a következő évszázadokban is többen birtokolták a települést. Ugyanakkor a falu életében ez nem jelentett különösebb törést, mivel jogilag mindkét birtokoshoz tartozó része egyazon jogállással rendelkezett.

Alapvető jelentőségű változást Pata történetében az 1460-as év hozott. Ez évben, április 29-én huszita csapatok érkeztek ide, akik Zagyvafői Andriskó és Ulrik vezetésével megszállták a település felett magasodó Várhegyet és a rajta levő erősséget. A harcokról Antonio Bonfni, Mátyás király (1458-1490) történetírója,19 illetve Miklós egri prépost számol be László mislyei préposthoz írott levelében.20 A XV század végi források és a későbbi kutatás alapján az ostrom története viszonylag jól ismert: a husziták áprilistól egészen július elejéig tartották magukat, ám végül 1460. július 8-án megadták magukat a személyesen megjelenő Mátyásnak.

Még ugyanezen a napon a király kiállította Gyöngyöspata történetének legfontosabb dokumentumát; azt az oklevelet, melyben örök időkre felmentette a helyi lakosokat a kamara haszna fizetése alól;21 továbbá ugyanilyen fontos az a tény, miszerint ez az első dokumentum, melyben a korábbi, „villa” megjelölés helyett mezővárosnak, azaz „oppidumnak” nevezik Patát. Az oklevél említett része így szól: „in opido eorundem palatini et Alberti Patha vocato”.22 A faluról mezővárosra történő rangemelkedés óriási jelentőségű volt: Pata ekkortól már bizonyíthatóan, jogilag is kiemelkedett a környező települések közül.

A XV század második felében Pata még mindig az Országh és a Losonczy család birtokában volt; ám később, házasság és örökösödés révén egyre több család vált Pata részbirtokosává. Az Országhbirtokrész 1570-ben házasság útján Török Ferencé, 1606 tói Nyáry

19 Bonfni 1995.726727.

20Szabó 1985. 9.

21 Csánki 1890. 55.

22 Ezúton is köszönöm Horváth Richárdnak, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének munkatársának, hogy az oklevéllel kapcsolatos információit megosztotta velem.

27