Berecz Mátyás (szerk.): Az Egri Vár Híradója 42-43. (Eger, 2011)

Nagy László: A gyöngyöspatai Szűz Mária plébániatemplom építéstörténetének kérdései

1

Pálé lett. 1650 körül megkezdődött a birtokrész feldarabolódása: a Nyáry-leszármazottak között öt részre osztódott fel a birtok.23 A Losonczy-család birtokrésze valamivel szerencsésebb utat járt be: 1582-ben Ungnád Kristófé, majd a Homonnay és Várady családoké lett, a XVII. század első felében pedig a Forgách-család kezébe került. 1647-ben zálogként a Koháry-családé lett e birtokrész, akiktől 1724 ben került vissza Forgách-kezelésbe, s maradt is a továbbiakban.24

Török kor

A XVI. század közepe és a XVII. század vége közötti magyar birtokosok csak névlegesen voltak Pata urai: 1544-től a település a Török Birodalom részévé vált; közigazgatásilag a budai vilajetbe, azon belül is a hatvani szandzsákba tartozott, igazságszolgáltatásilag pedig a hatvani náhije része volt,25 majd 1596-tól, Eger elestétől az egri vilajet fennhatósága alá került.26 Komoly kiváltságot jelentett, hogy a szultán saját kezelésű, ún. “khász”-birtokai közé került, s maradt is a török kor végéig, két kivétellel: 1544 és 1562 között Pata birtokosa Mahmud bin Aramid, budai miralaj, a budai szandzsákban birtokos szpáhik parancsnoka,27 1623-tól körülbelül 1665-ig pedig a budai defterdár szolgálati birtoka volt.28 Az e korból fennmaradt defterek szerint Gyöngyössel együtt Pata volt a környék legjelentősebb települése. A legkorábbi, 1546-os összeírás alapján Pata népességét 600 800 főre becsülhetjük, de mivel az akkori lakosok az adózást elkerülendő igyekeztek “lemaradni” ezekről a listákról, így nagyobb népességet is feltételezhetünk; s hogy a település még e vészterhes időkben is virágzottjói mutatja, hogy 1559-ben a korábbiak mellett 68 új adófizetőt is

21 Baranyai 1978. 211.

24Baranyai 1978. 211.

25Bodnár 1985. 60.

24 Horváth 2001b. 100.

27 Horváth 2001b. 94.

22 Horváth 2001b. 100.

28