Berecz Mátyás szerk.: Az egri vár híradója 40-41. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 2009)

Fodor László: Dobó István földi maradványainak kutatása, megtalálása és újratemetése Dobóruszkán

A szentélyben valamint a diadalív alatt és előtt a baloldalon, négy-öt, igen gazdag mellékletekkel (ékszerek, ruhadíszek) ellátott, háborítatlan sír került elő, ezek gyermek, illetve női sírok voltak. Miután az ásatást Jan Chovanec vezette, a leletek és a maradványok a trebisov-í (tőketerebesi) múzeumba kerültek restaurálásra és további feldolgozásuk az ásató régészt illeti meg. Azt azonban a pontos előkerülési körülmények teljes ismerete nélkül, pusztán az időlegesen kiállított, illetve előadáson közzétett leletanyagból is megállapíthatjuk, hogy az ékszerek gazdag nemesasszonyok viseletéhez tartozó, 16. században készült kiemelkedő szépségű darabok. A női, de a gyereksírok gazdagsága is kétségtelenné teszi, hogy az itt eltemetettek a birtokos Dobó család 16. század folyamán elhunyt tagjai voltak, személyük esetleges azonosítása későbbi izgalmas feladat. A legjelentősebb temetkezés, amelynek Dobó sírjaként való meghatározását a leletek és a szétágazó körülmények összevetése, komplex vizsgálata erősíti meg, a gótikus templom szentélyében jobb oldalon, a 19. századi források által említett hely, a Szent Anna mellékoltár mögött került elő. A sír a gótikus templom szentély középvonalától délre eső, un. „lecke oldalon" helyezkedett el, s a padozat alatt 180 cm mélyre ásott, a templom tájolásával pontosan megegyező K- Ny-i irányú koporsós temetkezés volt. Meg kell említenünk, hogy a római katolikus templomoknál a korábbi liturgiának megfelelően a hívőktől nézve a jobbkézre eső rész a, „lecke oldal," hagyományosan a férfiak helye volt, úgy is, mint a társadalomban jelentősebb szerepet betöltő személyeké, míg a balkézre eső un. „evangéliumi oldal" volt a nőké. Ennek eredete még a keletéit templomok korához és típusához fűződik, amikor is az „evangéliumi oldal" minden esetben az egyház jelképrendszerében közismerten negatív jelentésű észak felé esett. A diakónus már a gallikán liturgiában is észak felé fordulva olvasta az evangéliumot, s ha évszázadok folyamán az ikonográfiái jelentés el is homályosult - a kapcsolódó szokás megmaradt. Egyértelmű tehát, hogy a templom szentélyében, a jobb oldalon elhelyezett sír az oda eltemetett többi családtagok között kiemelkedő szerepet