Berecz Mátyás szerk.: Az egri vár híradója 39. (Eger Vára Baráti Köre Eger,2007)

Berecz Mátyás: „Tudomány és hagyományőrzés" - végvári konferencia

Tinódi Varkoch Tamásról a históriás énekét. Ennek a valóság tartalmát értékelte az előadó és próbálta az ott leírt események idejét és helyét más források adataival ütköztetve bemutatni. Az előadás második részében arról az izgalmas kérdésről esett szó, milyen kapcsolatban lehetett Tinódi Sebestyén és Varkocs Tamás. Polgár Marianna előadásának címe: A kóbor lantos nyughelye. Amióta az Országos Levéltárban Kárffy Ödön levéltáros Nádasdy Tamás iratai között 1908-ban megtalálta és publikálta Perneszith György levelét, melyben értesítette a nádort Tinódi haláláról és arról, hogy 1556. január 30-án eltemettette a „sári atyák" hamvai mellé, újra és újra felmerült a kérdés, hol is van ez a nyughely. Az előadás az elmúlt száz éves kutatás historiográfiai áttekintése, elsősorban helytörténeti szempontból. Szabadi István tanulmányában Tinódi Lantos Sebestyén és a korabeli erdélyi szász irodalom kapcsolatát elemzi. Az erdélyi szászok a 16. században még a teljes magyar történelem eszmei örökösének tartották magukat. Christianus Schesaeus erdélyi szász költő latin nyelvű életművének gerincét a Ruinae Pannonicae című eposz alkotja, melynek első négy könyve már 1571-ben megjelent Wittenbergben, ebben Tinódi Erdélyi históriáját követve az 1540 és 1552 közötti eseményeket mondja. Schesaeusnak kitüntetett szerep jut abban, hogy a mai magyar köztudatban Dobó István neve az egyik legtöbben emlegetett a 16. század várkapitányai között. Váradi Adél „Különleges későközépkori tárgyak az egri várból" című előadásában olyan egyedi kivitelű tárgyakat mutatott be, melyeknek nagyon kevés párhuzama ismert a korabeli Európából. A bemutatott füstölőtál 16. század második felétől a 17. századig datálható. A szintén kuriózumnak számító üvegpohár 16-17 századi ún. „Ringglas" típusú velencei kehely és utánzatai között szép analógiái vannak. Az anyaga káliüveg, ún. Waldglas, s egy velencei módra dolgozó üveghutában készülhetett. Mindkét reprezentatív tárgy legkorábbi felbukkanása Egerben az 1552. győztes ostrom utáni időszakra tehető, ám felvethető törökkori voltuk is. E személyes használati-, és dísztárgyak hűen tükrözik, hogy az egri vár a 16-17. században nemcsak a törökellenes harcok gócpontja, hanem továbbra is élénk szerepe van a korabeli (elit) kultúra terjesztésében is.