Berecz Mátyás szerk.: Az egri vár híradója 38. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 2006)

Buzás Gergely: Az egri székesegyház XIII-XIV. századi gótikus épülete

csatlakozó fiáiét mutat. Ennek kiszerkeszthető szélessége 116 cm, ami csak a szentély, lábazatnál 150 cm széles támpilléreire illeszthető rá.

58 Fennmaradt két övpárkány elem is fi7. kép). Ezek derékszögű falsarokba tartoznak, és egy karcsú hengertagot ölelnek körül. Mindkét párkány az egyik oldalon a sarkon átfordulva 53 cm után véget ér. Ezek egy olyan térhez tartozhattak, amelynek egyik falát egy nagyobb árkádnyílás törte át, ezért ott az övpárkányt meg kellett szakítani. Elképzelhető, hogy a sugárkápolnák részeit alkották. A sugárkápolnák a feltárt alapfalaik alapján nem voltak azonos méretűek. Az utolsó nyugati kápolnák nagyobbak, a keletebbiek kisebbek voltak. Ez a szabálytalanság akkor fordul elő, amikor a kápolnák száma nem egyezik meg a szentély körüljáró főhajó felé eső pilléreinek számával. Egerben is feltehetően ez volt a helyzet. Míg a főszentély, a fent említett pillérelemei szerint a 12 szög 7 oldalára volt szerkesztve, a kápolnakoszorú a kápolnák alapfalai szerint a 18 szög 9 oldalára (38. kép). Ezen jellegzetes alaprajzi megoldás a délnémet, cseh területek XIV. század eleji cisztercita építészetében alakult ki. Sedlec cisztercita templomát a XIII. század utolsó negyedében építették fel. Itt a nyolcszög öt oldalával záródó főszentélyt 9 poligánális kápolna öleli körül. A kápolnák egyformák, számuk megduplázását a körüljáró szakaszai közé beillesztett háromszögű szakaszokkal oldották meg.

59 Ez az alaprajzi szerkesztés a Párizsi Notre-Dame szentélykörüljáró szerkesztésére vezethető vissza. Az egrihez legközelebb álló formai megoldást a bajorországi Kaisheim 1352-1387 között épített templomának szentélye mutatja (39. kép).

60 Az egri szentély moA nagyméretű kő a vár kazamata raktárában igen nehezen hozzáférhető, igy felmérésére nem volt lehetőségem. Jií'i Kuthan: Pocátky a rozmach gotické architcktury v Cechách. Praha, 1983. 180-206. Günther Binding - Matthias Untermann: Kleine Kunstgeschichte der mittelalterlichen Ordensbaukunst in Deutschland. Darmstadt, 1985. 265-268. Abb.: 293.