Berecz Mátyás szerk.: Az egri vár híradója 38. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 2006)
Buzás Gergely: Az egri székesegyház XIII-XIV. századi gótikus épülete
numentális méretei, valamint kő faragványai nak részletformái azonban egy másik forrás felé mutatnak. Az egri pillérprofilok a prágai Szt. Vitus katedrális Arrasi Mátyás által 1344-1352 között megépített részletivel állnak szoros kapcsolatban. 61 Arrasi Mátyás az árkádívek körtetagokhoz homorlatokkal fűzött kisebb körtetagokból álló profiljából, valamint a főhajó és a mellékhajók boltozati bordáinak lefutó, filigrán körtetag-kötegeiből komponálta a pillérprofilokat (40. kép). E rendszerrel 1353 után szakított Peter Parler, aki a prágai szentély nyugati szakaszain már oszlopszerűen kialakított hengertagokból állította össze a pilléreket. Az egri szentély formái a korábbi prágai megoldásból származtathatóak, így az 1350-es éveknél sokkal későbbre aligha keltezhetőek. Magyarországon az egri szentélyhez hasonló szentélykörüljárós, kápolnakoszorús szentélyépítményről a nagyváradi székesegyházból van tudomásunk. Sajnos ennek sem értékelhető régészeti maradványai, sem ábrázolásai nem maradtak fenn, létére csak írott források tudósításai alapján következtethetünk. A Váradi Krónika leírása beszél a szentély kápolnakoszorús formájáról és elmondja, hogy az építtető - a székesegyház nyugati építményét is elkészítő - Bátori András püspök (1329-1345) idejében a kápolnák már tető alá kerültek, de a boltozataikat csak az utóda, Futaki Demeter püspök készíttette el. A szentély épületét csak 1407-re fejezték be. 62 A két kelet-magyarországi katedrális hasonló bővítései a XIV. században a jelek szerint időben is gyakorlatilag párhuzamosan folyhattak. Egerben az új szentély építése a stiláris kapcsolatok szerint feltehetően még Dörögdi Miklós püspöksége idején (13301361) megindulhatott, de befejezésére a püspök halálának időpont61 Kari M. Swoboda: Peter Parler. Wien, 1943. 6-8. 62 Takács Imre: Bátori András „második temploma". A székesegyház 14-15. századi átépítésének emlékei. In: Váradi kőtöredékek. Szerk. Kerny Terézia, Budapest 1989. 39-98.
