Berecz Mátyás szerk.: Az egri vár híradója 38. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 2006)

Németh Csaba: Ludányi Tamás, Eger „vasfejű" püspöke

pököt, hogy oldja fel a herceget a kiközösítés alól, ha ehhez - mint ahogy állítja -, Tamás is hozzájárult. Egy 1412. augusztusi okiratból derül ki, hogy az ország melyik részét érte az említett támadás. Zsigmond király ekkor Vas vármegye alispánjait utasította, hogy tartsanak vizsgálatot Szelestei István panaszára, akinek az volt a gondja, hogy hét évvel korábban, amikor Ludányi István Csepreg városra rontott, a Sárszigeti Csepregi György özvegye által őrzött okleveleit, az asszony összes javaival együtt elhurcolták. Ugyanebben az időben történt az is, hogy Henrik fia András és Kakas László fia János Kernend várba németeket vezettek, honnan azok három évig sanyargatták a környéket. A Gerseiek végül a várat ostrommal foglalták vissza.

123 Meg tudjuk-e pontosabban határozni a támadás idejét? A Habsburgok osztrák-ágához tartozó V. Albert 1405-ben még csak 8 éves volt. Édesapja, a Zsigmonddal jó viszonyt fenntartó IV. Albert az előző év szeptemberében adta át lelkét a mindenhatónak. Fia felett a Stájer-ágbeli Vilmos gyámkodott. Ernő 1402 óta szerepelt Vilmos társuralkodójaként. Bátyja 1406-ban bekövetkező halála után megörökölte annak tartományai közül Stájerországot, valamint másik bátyjával, IV. Lipóttal megosztva - az ifjú Albert, s vele az Ausztria feletti gyámságot. Tovább bonyolította a Habsburg-ház tagjai közötti viszonyt, hogy a Tirolt és az Előtartományokat (elzászi, burgundiai és svábországi részeket) birtokló IV. Lipót 1404-ben arra kényszerítette a bátyját, hogy az lemondjon a javára Stájerországról, s a helyzetét azzal is igyekezett stabilizálni, hogy 1405. február 7-én, Grazban a magyar királlyal lépett szövetségre. Zsigmond viszont az említett betörés megtorlásaként 1405 végén indított hadat Vilmos ellen. A herceg katonái erre megszállták Kismartont és Lévát. Az 1406 nyarára tervezett magyar ellencsapás Vilmos halála mi123 ZsO. III. 2243. és ZsO. 11/2. 6200.