Berecz Mátyás szerk.: Az egri vár híradója 38. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 2006)

Németh Csaba: Ludányi Tamás, Eger „vasfejű" püspöke

att elmaradt, de az osztrák határ mentén a hadiállapot fennmaradt 1408 szeptemberéig.

124 A pápa leveléből tudjuk, hogy Ernő börtönnel sújtotta a csepregi incidens következményei miatt a Bécsben élő püspököt. Ahhoz, hogy ő Ausztriában intézkedhessen, csak Vilmos halála, azaz 1406 nyara után lett volna jogalapja. O azonban úgy tűnik, hogy a társuralom fogalmába az unokaöccse feletti gyámság megosztását is beleértette. Bizonyára a magyarokkal való viszony javítása, a fegyverszünet mielőbbi megkötése érdekében gondolhatta, hogy jó pontot szerezhet Tamás bebörtönöztetésével. A mozaikkockák összeillesztése nyomán ez a kép rajzolódik ki: Tamás 1404 szeptembere előtt, IV. Albert életében aligha talált volna menedékre Bécsben. A Vilmos herceg és Zsigmond közti viszály viszont felkelthette a figyelmét. Elképzelhető, hogy maga is jelen volt Zárában, Johanna hercegnő fogadásakor. A Boszniából Bécsbe vezető út is a herceg tartományain: Krajnán, Karintián vezetett keresztül. Talán már 1404. tavaszán-nyarán igénybe vehette Vilmos vendégszeretetét. Az év őszétől senki sem állta útját Bécsbe költözésének. Aligha tévedünk, ha akciója mögött Vilmos támogatásával számolunk. Ezzel válaszolhatott öccse, Lipót herceg és Zsigmond február 7-én megkötött szövetségére. Mivel idő kellett az alapos előkészítéshez, a tél pedig nem igazán alkalmas a hadakozásra, legkorábban 1405 márciusának elejére tehetjük a támadását. Erre utal az is, hogy Zsigmond Budán, április végén kötött szövetséget unokatestvérével Vilmos ellen. Lehetséges, hogy ezt a lépést épp a Ludányiak betörése váltotta ki. Idő kellett hozzá, hogy erről értesüljön, ahhoz meg különösen, hogy követeit Morvaországba küldje. Ott meg kellett tárgyalni a dolgot, s csak ezután ért az őrgróf, vagy megSára János: A Habsburgok és Magyarország. Budapest, 2000. 61-62. és 65-66., ZsO. II/l. 3637.