Fodor László szerk.: Az egri vár híradója 28.(Eger Vára Baráti Köre Eger, 1996)

Hegyi Klára: Eger a magyar és törk végvári rendszerben

Hegyi Klára EGER A MAGYAR ÉS A TÖRÖK VÉGVÁRI RENDSZERBEN Azután, hogy 1566-ban gyakorlatilag lezárultak a várháborúk, az 1568-ban megkötött drinápolyi békeszerződés pedig nyolc évre eltiltotta a fegyveres összecsapásokat, mindkét fél hozzálátott, hogy a folyamatos háborúskodás negyedszázadában inkább kapkodó, a mindenkori hadi helyzetet követő várépítések helyébe átgondolt védelmi koncepciót alakítson ki. A határvédelmi rendszer megerősítésében azonos szempontok és célok vezették őket. Országrészeik határán olyan többrétegű, nagy várakból és apró őrhelyekből álló láncolatot törekedtek felállítani, amely a lehetőség szerint egyenletesen zár, valamelyest mélységben is tagolt, és körzetenként egy-egy modernizált, erős vár köré szervezhető. E határvédelmi rendszer felállításában nem riadtak vissza a békebontó várfoglalásoktól sem, de elsősorban új erősségek építésével törekedtek célba. A határvárak láncolatának kellett helytállni, ha a háború újra fellángol, a békeévtizedekben pedig falai között védelmezni és a másik fél országrészére küldeni a rabló-fosztó és elsősorban adóztató portyázókat, illetve megkísérelni útját állni az ellenséges végvári katonaság hasonló törekvéseinek. A királysági védelmi rendszer módszeres kialakításában a szakirodalom az 1577. évi bécsi haditanácskozást tekinti mérföldkőnek. Az itt kialakított koncepció megvalósításáról az utóbbi években Pálffy Géza tárt fel és publikált bécsi forrásokat, és foglalkozik jelenleg is a kérdéskörrel. Egernek a magyar végvári rendszerben elfoglalt helyéről neki kellene előadnia, minthogy azonban most is Bécsben kutat, hozzájárulásával alapvetően az ő eddigi eredményeit foglalom össze, és állítom szembe a török adatokkal.