Fodor László szerk.: Az egri vár híradója 25. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 1993)
Sugár István: Az egri pasalik török várai (második rész)
Szembetűnő, hogy a szabadkai várban 1545-től 1558—59-ig változatlanul 24—24 katona adta a helyőrséget. Egyébként a budai török számadáskönyv 1560. április 11-i bejegyzése szerint onnan fizették „a szegedi livához tartozó Szobotkai vár" musztafizeit. Az erődítmény helyőrségének a létszáma csak 1568-tól emelkedett a három-négyszeresére. Láthatóan tehát a Dél-Alföld közepe táján a szegedi szandzsákszékhely erős vára tágabb körzetében -, Szabadka kővárának nem tartottak a hódítók különlegesen nagy katonaijelentőséget s csak később növelték ott fegyvereseik számát. Szabadka Szegeddel egyidőben, 1688-ban szabadult fel az oszmán hódoltság alól, de azt követően már a törökök ellen kapott katonai szerepet: a felállított tiszai csajkás keriiletben a szegedi központ alá tartozott a többi volt Tisza menti bácskai török bázissal együtt. 1688-ban itt is „rác milícia" állomásozott, mely bizonyára a várban volt elhelyezve. A tiszai határői-vidék egy állomását is Szabadkán találjuk; s azt csak az 1741. évi 18. törvénycikk oszlatta fel, de az már nem a hajdani várban tanyázott, hiszen azt 1730-ban templommá építették át. BAJA Baján, a Duna keleti partján jelen ismereteink szerint a törökök 1542-ben 300 katona részvételével erődítményt, úgynevezett párkányt építettek. A „Castrum Bajá"-X azonban 1553-ban a portyázó egri végváriak felégették, de ezzel természetesen nem sikerült véglegesen felszámolni az oszmánok bajai várát, mivel katonai és gazdasági jelentőségénél fogva a palánképítésű erődítményt a hódítók természetesen helyreállították. Érdekes és egyedülálló adat szerint Czobor Imre szerződésre lépett Szegedi Ferenc egri végvári katonával, hogy az visszafoglalja részére Baját a hódítóktól. De erre vonatkozó katonai vállalkozásról, avagy kísérletről nincsen tudomásunk. A bajai török várról Evlia Cselebinek 1664-ben ott járta után készült leírása nyújt tájékoztatást. A világutazó bajai várukat „régi "-nek és „erős"-nék említi, mely „nagy kikötővel" rendelkezett a
