Fodor László szerk.: Az egri vár híradója 25. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 1993)

Sugár István: Az egri pasalik török várai (második rész)

MARTONOS Martonos török vára Szegedtől délre kb. 13, Kanizsától északra pedig kb. 5 km-nyire, a Tisza egy kelet felé Idivelo\'kanyarulatában állott. Igen fontos okleveles adat szerint a tatárjárás előtt itt 1237ben egy ismeretlen szerzetes rend monostorról tudunk, melyről azonban több adat nem maradt fenn. Evlia Cselebi szerint e települést 1526-ban foglalták el a hódítók. A török defterek tanúbizonysága szerint e település igen gyéren lakott volt, majd azután egyre gyarapodott lakossága: 1554ben csak 3 ház állott itt, de 1570-ben 20, sőt 1590-9l-ben már 31 házat vettek számba. Igen becses levéltári forrás alapján így vázolható fel a martonosi erődítmény egy a Kamara által 1701. januárjában végzett vizsgálat nyomán, az ott 1641-ben született Jovan Milutinovits vallomása szerint. Vallomása értékét az is növeli, hogy édesapja is 1641-ben ott született. Eszerint amikor III. Mohamed szultán Eger ostromára vonult, a lakosság egy nagy része Szeged felé, Szentpéter közelében egy szigeten telepedett meg. A Mártonon állott toronynál egy nemesember szabad lakás épített magának, s az összeverődött nép újólag szabadon lakhatott, letelepedhetett és szabályos város alakított ki („ein ordentliche Stadt reíbrmiret"), de a török felsőbbség („Oberhandt") fennmaradt. A torony alatt kétségtelenül a martonosi templom tornya értendő. Martonos török birtokosa Ibrahim szegedi janicsár aga volt. Körülbelül 500 török gyalogos és 100 lovas érkezett Martonosra, és ott „egy nagy kastélyt (Castel) épített, s azt egy nagy palánkkal vette körül, s ez Szeged elfoglalásáig fennállott ..." Voss Előd úgy tudja, hogy Martonoson 1618-tól volt erődítménye a töröknek. A falu magyar birtokosa az oszmán uralom kezdetén valószínűleg Rondics András volt; a XVII. század dereka táján Gombos